Az egyetlen Megváltó

Amint bejött a világba a bűn, a Megváltó is ott volt. Krisztus tudta, hogy szenvednie kell, mégis az ember helyettese lett. Amikor Ádám bűnössélett, Isten Fia azonnal fellépett az ember kezeseként. – SDA Bible Commentary, 1. kötet, 1084. o.
Gondoljatok arra, mennyibe került Jézusnak, hogy elhagyja a mennyei udvarokat, és elfoglalja helyét az emberiség élén. Miért tette ezt? Mert Ő volt az egyetlen, aki meg tudta váltani az elbukott fajt. Nem volt olyan ember a világon, aki bűntelen lett volna. Isten Fia leszállt mennyei trónjáról, levetette királyi palástját és koronáját, és istenségét emberi formába öltöztette. Azért jött, hogy meghaljon értünk, hogy emberekhez hasonlóan sírba feküdjön, és hogy feltámadjon a mi megigazulásunk érdekében. Azért jött, hogy megismerje mindazokat a kísértéseket, amelyek az embert sújtják. Feltámadt a halálból, és József megnyílt sírja fölött hirdette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Az Istennel egyenlő ember halt meg értünk. Azért tapasztalta meg a halált, hogy általa minden ember részese legyen az örök életnek.Krisztus megszentelt emberi mivoltában ment fel a mennybe, amelyet az ember üdvözítőjeként örök korszakokon át hord majd, mint aki az Isten városában élő minden embert megváltott, aki az Atya előtt úgy könyörgött értük, hogy „az én markaimba metszettem őket”. Az ő tenyerén azon sebek nyomát viseli, amelyeket Ő szerzett. Ha megsérülünk és összetörünk, ha nehezen kezelhető problémákkal találkozunk, emlékezzünk arra, hogy mennyit szenvedett értünk Jézus. (…)Megváltónk mindazt elviselte, amit nekünk is el kell viselnünk, így egyetlen ember sem mondhatja: „Ő nem ismeri a szenvedéseimet és a megpróbáltatásaimat.” Ő minden nyomorúságunkat átélte szenvedve. (…) Sátán azt állította, hogy nem tudnak bűn nélkül élni az emberek. Krisztus átment azon a próbán, amelyben Ádám megbotlott és elesett, így bűntelen életével az emberi nemzetség számára megteremtette azt a lehetőséget, hogy mindenki a szerető Atya elé állhasson megváltottként. – The Review and Herald, 1905. március 9.


Mi teszi az elvégzendő munkát tiszteletre méltóvá? - Boldog otthon, 24. o.