Igazság Krisztus által

Az igazságosság Istene nem kímélte Fiát. (…) Az Isten törvénye áthágásáért járó teljes adósságot követelte a mi közbenjárónktól. Teljes engesztelésre volt szükség. Mennyire helyénvalóak Ésaiás szavai: „Az Úr akarta Őt megrontani betegség által.” Ő „bűnért való áldozattá” lett. „Megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért…” (Ésaiás 53:10, 5) Jézus a törvényben előírt teljes büntetést szenvedte el a mi vétkeinkért az igazságosság minden kívánalmának megfelelően. Nem szűnt meg a törvény, egy jottányit sem vesztett az erejéből. Ellenkezőleg, szent méltósággal áll, Krisztus kereszthalála a tanúja a megváltoztathatatlanságának. Eőírásai teljesültek, tekintélye fennmaradt.Isten nem kímélte egyszülött Fiát. Hogy megmutassa az ember iránti szeretetének mélységét, mindannyiunkért odaadta Őt. „Íme, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29) Íme, Ő haldoklik a kereszten. Ő, aki egyenlő volt Istennel, akin a tömeg gúnyolódva élcelődött. Íme, Ő a Gecsemánéban az egész világ bűneinek terhe alatt roskadozott.Vajon elengedték a büntetését, mert Ő Isten Fia volt? Visszatartották-e a haragpoharat attól, aki bűnné lett értünk? A bűn büntetése enyhítés nélkül zúdult a mi isteni-emberi helyettesünkre.Halljátok a kiáltását: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Márk 15:34) Bűnösként bántak vele, hogy bennünket igazakként kezeljenek, hogy Isten igazságos maradjon, és mégis megigazítsa a bűnöst. (…) Nincsenek szavak az Atya és a Fia között létező szeretetre. Ez egyszerűen felmérhetetlen. Isten Krisztusban szemlélte a kiválóság szépségét és tökéletességét, amely önmagában lakozik. Csodálkozzatok, egek, és csodálkozzatok, föld, mert Isten nem kímélte saját Fiát, hanem odaadta Őt, hogy bűnné legyen értünk, hogy akik hisznek, Isten igazságává legyenek őbenne. (…)A nyelvnek nincsenek eszközei arra, hogy megpróbáljuk az Úr szeretetét ábrázolni. Hisszük, örvendezünk benne, de nem tudjuk felfogni. – Manuscript 31, 1911.

Mit szeret Isten? - Boldog otthon, 26. o.