A legmagasztosabb téma

A megváltás terve, amellyel az irgalmas Megváltó Isten-emberként megmentette az embert a bűn rabságából, meghaladja az emberek és az angyalok felfogóképességét. Valójában ez olyan magasrendű, olyan nagyszerű és olyan magasztos titok, hogy soha nem remélhetjük annak teljeskörű megértését. Krisztusnak a bukott emberért hozott áldozata páratlan. Ez a legmagasztosabb, legszentebb téma, amelyen csak elmélkedhetünk. Minden szívet, amelyet Isten kegyelme megvilágosított, arra indít, hogy kifejezhetetlen hálával és imádattal hajoljon meg a Megváltó végtelen áldozata előtt.
A földi életében a názáreti Jézus minden más embertől különbözött. (…) Ő a jóság és tökéletesség egyetlen igazi példaképe. A szolgálatának kezdetétől fogva az emberek egyre világosabban értették Isten jellemét. (…) Krisztus földi küldetése az volt, hogy kinyilatkoztassa az emberek számára, hogy Isten nem egy zsarnok uraság, hanem Ő a mennyei Atya, aki tele van szeretettel és irgalommal gyermekei iránt. Amikor Istenről beszélt, azt az „én Atyám” szeretetteljes megszólításával tette. (…)
Az ember minden szenvedésében és nyomorúságában ott van egy szem, amely szánalmat érez, és egy szerető szív. „Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” (Zsoltárok 103:13) Isten a leggyengédebb módon gondoskodik rólunk. Gyengeségünkben és bánatunkban szánalmat érez irántunk. Lehet, hogy csüggedtek, sőt, kétségbeesettek vagyunk, a nyomorúság nehéz felhői gyűlhetnek össze felettünk, de világosság fénylik előttünk. A homályon túl ott van a mi együttérző, könyörületes barátunk, aki nem akarja kétségek között hagyni vagy nyomorba dönteni az emberi családot. – Manuscript 132, 1902.

Azokban a kegyelmi áldásokban, amelyeket mennyei Atyánk adott nekünk, számos bizonyítékát láthatjuk a végtelen szeretetnek és a gyengéd szánalomnak, amely felülmúlja az anya segítőkész együttérzését önfejű gyermeke iránt. Amikor a kereszt fényében tanulmányozzuk az isteni jellemet, meglátjuk a méltányossággal és az igazságossággal elegyített irgalmat, gyengédséget és megbocsátást. Jánossal együtt kiáltunk fel: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1János 3:1) – Testimonies for the Church, 4. kötet, 461–462. o.


Milyen körülmények között lehet áldás a házasság? - Boldog otthon, 25. o.