Mérhetetlen szeretet

„Messzünnen is megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” (Jeremiás 31:3)

Akik nem ismerik az Urat, a tudomány által vagy a tudásukkal nem tudnak rátalálni Istenre. Krisztus nem próbálja bizonyítani az Istenség nagy titkát, hanem megmérhetetlen szeretettel fordul hozzánk. Nem tette tanításai fő témájává Isten hatalmát és nagyságát. Gyakran beszél úgy róla, mint a mi Atyánkról (…) Azt kívánja, hogy bűntől meggyengült elménk megerősödjön, és megértsük, hogy Isten a szeretet (…)
Krisztus a tékozló fiú apjával ábrázolta Istent. Ez az apa arra vágyik, hogy újra lássa és befogadja a fiát, aki elhagyta őt. Vágyakozva várja és reménykedve figyeli, hátha meglátja, amint visszatér. Amikor egy idegent lát közeledni, aki szegény, és rongyokba öltözött, eléindul, hátha az ő fia az. Majd úgy eteti és felöltözteti, mintha valóban az ő gyermeke lenne. Idővel meg is kapja jutalmát, mert a fia hazatér ajkán a könyörgő vallomással: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam… Az atyja pedig mondta az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot vágjátok le, és együnk és vigadjunk.” (Lukács 15:21–23)
Nincs gúny, nincs a tékozló fiú gonosz útjaira való utalás. A fiú azt tapasztalja, hogy a múltja megbocsáttatott, el lett felejtve, emléke örökre eltörölve. Így szól Isten a bűnöshöz: „Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt a bűneidet…” (Ésaiás 44:22) „Megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jeremiás 31:34) (…)
A menny vágyakozva várja a tékozló fiúk visszatérését, akik messze elkalandoztak a nyájtól. Sokan még visszatérhetnek az eltévelyedettek közül Isten gyermekei szeretetteljes szolgálata által. (…)
Gondoljunk arra, hogy milyen szenvedést vállalt az Atya, nem kímélve saját Fiát, hanem önként odaadta Őt mindannyiunkért. (…) Ó, bárcsak jobban megértenénk szeretetét! – Manuscript 76, 1903.

Mi szépíti meg azt az otthont, amelyet szívesen látogatnak meg angyalok, és ahol Isten nevét dicsőítik? Boldog otthon, 20. o.