Isten ismerete a művein keresztül

Jó szeretettel szemlélni Isten jellemét és szeretetét a teremtett művei által. Milyen bizonyság ez az embereknek az ő hatalmáról és szülői szeretetéről!
Az Úr feldíszítette az eget, és nagyszerűvé és széppé tette a földet.
„Mi Urunk, Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön… Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember – mondom –, hogy megemlékezel róla, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” „Dicsér téged, Uram, minden teremtményed, és áldanak téged a te kegyeltjeid.” (Zsoltárok 8:2, 4–5; 145:10)
Ha a világunk tökéletesen sík felületű lenne, az egyhangúság fárasztaná a szemet és a különböző érzékszerveket. Isten nagyszerű hegyekkel, dombokkal, völgyekkel és hegyvonulatokkal díszítette a világunkat. A zord gránit, a kopár hegyek, az örökzöldekkel és a lombhullató fákkal díszített hegyek és völgyek lágy szépségükkel a gyönyörűség tükrévé teszik a világot. Isten jósága, bölcsessége és hatalma mindenütt megnyilvánul. Az isteni hatalom műveit látom a hegyekben, sziklákban, dombokban és völgyekben. Soha nem érzem magam magányosnak, miközben a természet nagyszerű tájait nézem. A síkságokon és hegyeken át vezető utamon a legmélyebb tisztelet és áhítat érzései fogtak el, miközben az elém táruló szakadékokat és a hófödte hegyi magaslatokat néztem.
A hegyeknek, domboknak és völgyeknek olyan iskoláknak kell lenniük számunkra, amelyek által tanulmányozhatjuk Isten jellemét az ő teremtett műveiben. Isten művei, amelyeket a folyton változó természetben – a hegyekben, dombokban és völgyekben, fákban, bokrokban és virágokban, minden levélben, minden fűszálban – láthatunk, a Mindenható ügyességéről és szeretetéről, valamint végtelen hatalmáról tanítanak.
Aki a természetet tanulmányozza, nem lehet magányos. Szereti az elmélkedés csendes óráit, mert úgy érzi, hogy szoros közösségbe kerül Istennel, miközben nyomon követi hatalmát az ő teremtett műveiben. – Letter 43, 1875.

Hogyan kell alkalmazni az otthon szabályait?