2025. január 1., szerda
Magasztos kiváltságunk
Ahogyan Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, hogy az evangélium által életet és halhatatlanságot hozzon a világra, és így megmentse népét a bűneitől, úgy Krisztus is feltámasztotta az elesett embereket a lelki életre, megelevenítve őket az ő életével, reménységgel és örömmel töltve el szívüket. – The Review and Herald, 1904. március 31.
Krisztus önmagát adta a népe megváltásáért, hogy mindazoknak, akik hisznek benne, örök életük legyen. Azok, akik értékelik e nagy áldozatot, megkapják a Megváltótól minden ajándék közül a legdrágábbat: a tiszta szívet. Olyan tapasztalatra tesznek szert, amely értékesebb, mint az arany, az ezüst vagy a drágakő. Együtt ülnek a mennyekben Krisztusban, és a vele való közösségben élvezik azt az örömöt és békességet, amelyet egyedül Ő adhat. Szívvel, lélekkel, tiszta gondolatokkal és eltökélten szeretik az Üdvözítőt, felismerve, hogy Jézus Krisztus a vérével vásárolta meg őket. Lelki látásukat nem homályosítja el a világi érdek vagy cél. Egyek Krisztussal, ahogyan Ő is egy az Atyával. – The Review and Herald, 1907. május 30.
Krisztus „önmagát adta miértünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet jó cselekedetekre igyekezőt” (Titus 2:14). Olyan teljes áldozatot hozott, hogy az ő kegyelme által mindenki elérheti a tökéletesség mércéjét. Azokról, akik elfogadják az ő kegyelmét, és követik a példáját, ez lesz beírva az élet könyvébe: „Teljessé vált őbenne – szeplő és folt nélkül.” – The Review and Herald, 1907. május 30.
„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben Krisztusban.” (Efézus 1:3) Mi az, amit még kérhetünk, ami ne lenne ott ebben az irgalmas, bőséges gondviselésben? Krisztus érdemei által minden lelki áldásban részesülünk a mennyekben Krisztusban. Kiváltságunk, hogy közeledhetünk Istenhez, hogy belélegezhetjük az ő jelenlétének jó illatát. (…) Semmi más nem hozhat békét, szabadságot, bátorságot és erőt, mint a Krisztus jelenlétében való tartózkodás. – The Review and Herald, 1908. október 15.
Mi legyen a menny előképe?