MEGADÁSSAL VÁRNI A SEGÍTSÉGET

„Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól” – hangzik a Hippokratészi eskü szövegének egyik mondata. Amikor a legsebezhetőbbek vagyunk, egészségünket és életünket az orvosok kezére bízzuk, akik évtizedeken át tanulták és gyakorolták az egyik legnemesebb „szakmát”, hogy életeket menthessenek.
Az intenzív osztály az egyik legfontosabb kórházi osztálynak számít. Olyan betegek kerülnek ide, akiknek az életfunkciói bizonyos készülékektől és az ott dolgozó orvosok és asszisztensek szakmai hozzáértésétől függ. Ez az a hely, ahol élet-halál harc folyik. A családok bizakodása és reménykedése az orvosok döntéseire és az Isten közbelépésére való várakozásra szorítkozik, éppen ezért különleges kapcsolat van az orvos és Isten között. Az igazság az, hogy Isten jelen van az intenzív osztályon, és nap mint nap csodákat tesz. Sosem késik a válasszal, és épp a megfelelő pillanatban lép közbe. Emberi természetünk miatt hamar erőt vesz rajtunk az aggodalom, elcsüggedünk és türelmetlennek bizonyulunk az Úr válaszára várva, de ha teljes mértékben bízunk benne és Igéjében, akkor tudjuk, hogy jó az Úr, és csak a javunkat akarja.Jeremiás próféta is várakozás közepette élt. Izrael népe arra várt, hogy Jeruzsálem szörnyű lerombolása után az Úr megszánja őket, csakhogy a várakozásukat nem az idő határozta meg, hanem a magatartás – csendben, megadással kellett várniuk az Úr segítségére. Jeruzsálem lerombolása korszakalkotó esemény volt, ezért Jeremiás tudta, hogy egyedüli reménységük Isten, és meg akart bizonyosodni arról, hogy nemzete teljes szívvel Istenhez fordul.„Dolgozzatok hittel, s az eredményeket bízzátok Istenre! Imádkozzatok hittel, és Isten gondviselésének titka megadja nektek a választ… Várjatok nyugodtan, rendíthetetlen hittel és bizalommal” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, 7. köt., 245. o.).
Cristina Guțu, orvos