TISZTÁN LÁTSZ?

Budești-i segélyezési program javában zajlott, amikor a németországi Schell testvérünktől az éj kellős közepén megérkezett a tevékenységünk folytatásá-
hoz szükséges szállítmány.
A lerakódásra váró tárgyak között volt egy traktor is, amit a jelenlevők egy rámpa segítségével terveztek legördíteni a teherautóról. Amikor minden készen állt, Nelu bácsi – ahogy a helyiek a lelkipásztorukat nevezték – a kormánykerékhez ült, és lassan hagyta legurulni a traktort. Csakhogy a sötétség és a sietség miatt nem sikerült a művelet, a rámpa épp a legkritikusabb pillanatban megadta magát, és a traktor felborult. Szegény vidéken nagyon fontos dolognak számít egy traktor. De a felboruló traktor zaján túl valami más cseng vissza az emlékezetemben. Abban a pillanatban a jelenlevők közül senki sem a traktorral törődött. Szinte egy hangon kiáltották: „Nelu bácsi! Nelu bácsi!”
A különben jól végződő történetet már sokszor elmeséltem, s furcsa mód, az elbeszélés végén a legtöbben az iránt érdeklődtek, hogy elromlott-e a traktor.
Márk evangéliumának 8. fejezetében, a Jézus közbelépését taglaló történetben az emberek olyannak tűntek, mint a fák. A fát felhasználjuk, viszont az embereket szeretettel kell szolgálnunk.
Napjainkban, amikor már-már képtelenek vagyunk megindulni mások fájdalmán, amikor az emberek sok esetben kevesebbet érnek, mint a körülöttük levő projektek vagy tárgyak, fel kell tennünk a kérdést, hogy ebből a szempontból is hogy állunk az egészségünkkel. És imádkozzunk Jeremiáshoz hasonlóan: „Gyógyíts meg engem, Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak” (Jer 17:14).

Constantin Iosub, lelkipásztor