BÉKESSÉG

A maradandó békének, a lélek igazi nyugalmának csak egy Forrása van. Erről beszélt Krisztus, amikor így szólt: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket« (Mt 11:28).
»Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja« (Jn 14:27). Ez a békesség nem olyasvalami, amit Krisztus önmaga nélkül ad. Ez a békesség Krisztusban rejlik, és csak akkor kaphatjuk meg, ha magát Krisztust is elfogadjuk” (A nagy Orvos lábnyomán, 247. o.).
„Ne hagyjuk, hogy a jövő – kemény gondjaival, boldogtalan kilátásaival – elcsüggessze szívünket, megrogyassza térdünket, elgyöngítse karunkat. »Ragadja meg erősségemet, mondja a mindenható, és kössön békét velem« (Ézs 27:5). Akik átadják életüket az Úrnak, sosem kerülnek olyan helyzetbe, amelyről az Úr ne gondoskodna. Bármilyen legyen a helyzetünk, bármi legyen a gondunk, bánatunk, gyászunk, magunkra hagyatottságunk, biztos Tanácsadónk, együtt érző Barátunk van” (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 458. o.).
„A földi áldásból eredő boldogság olyan változó, mint a körülmények, amelyek előidézik. Krisztus békessége viszont állandó, maradandó békesség. Az nem függ a körülményektől, a világi javak mennyiségétől, vagy földi barátaink számától. Krisztus az élő víz forrása, s a tőle merített, tőle nyert boldogság soha ki nem apad” (Gondolatok a Hegyibeszédről, 16. o.).
„Krisztus szívében tökéletes harmónia honolt Istennel, és a béke is tökéletes volt... Állítólagos követői közül azonban sokak szíve aggódik, remeg, mert félnek Istenre bízni magukat... Pedig ha ezt nem teszik meg, nem találhatnak békességet” (Jézus élete, 330. o.).

Ellen G. White

Napnyugta: B 16:39, CT 16:28, IS 16:22, MS 16:36, CJ 16:37, SM 16:38, DJ 16:47, AR 16:48