FÁJDALOM

Jézus minden lesújtotthoz gyógyítással közeledik. Jelenléte enyhíteni tudja a gyászt, a fájdalmat és a szenvedést” (Gondolatok a Hegyibeszédről, 12. o.).
„Gyöngéd részvéte gyógyírként hatott a fáradt, elgyötört szívekre. A bősz ellenség háborgása közepette is a béke légköre vette körül. Arcának szépsége, csodás jelleme és főképp a tekintetében és hangjában érzett szeretet hozzá vonzott mindenkit, akit nem keményített meg a hitetlenség. Ha pillantása és szava nem lett volna kedves, nyájas és megértő mindenki irányában, nem vonzotta volna magához a sokaságot. A hozzá forduló szenvedők úgy érezték, hogy hű és szelíd barátként magáévá teszi ügyüket, ezért többet kívántak tudni az általa tanított igazságokból. Jézus közel hozta hozzájuk az eget, s ők a színe előtt szerettek volna maradni, hogy örökkön érezhessék vigasztaló szeretetét” (Értelem, jellem, egyéniség, 1. köt., 182. o.).
„Ő, aki magára vette az emberi természetet, tudja, hogyan fejezze ki, hogy együtt érez az ember szenvedéseivel. Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják a lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együtt érez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk” (A nagy Orvos lábnyomán, 249. o.).
„Bármi legyen is aggodalmatok, megpróbáltatásotok, tárjátok ügyeteket az Úr elé. Lelketeket megerősíti, hogy mindezt el tudjátok viselni. Megnyílik az út, hogy kitéphessétek magatokat szorultságotokból, nehézségeitekből. Minél gyöngébbnek és gyámoltalanabbnak érzitek magatokat, annál erősebbekké váltok az Ő ereje által. Minél nehezebb a teher, annál áldottabb a nyugalom, miután minden gondotokat a terhek Hordozójára vetettétek” (Jézus élete, 329. o.).

Ellen G. White

Napnyugta: B 16:48, CT 16:37, IS 16:33, MS 16:47, CJ 16:48, SM 16:50, DJ 16:56, AR 16:58