HÁLA

„És az Isten békessége uralkodjék a ti szívetekben… és háládatosak legyetek!” (Kol 3:15)

A test és a lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé – Atyánk háza felé –, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet?!” (A nagy Orvos lábnyomán, 251. o.).
„Akkor hát neveljük szívünket és nyelvünket Isten páratlan szeretetének dicsőítésére! Szoktassuk lelkünket bizakodásra, és maradjunk mindig a Golgota keresztjéről sugárzó fényben! Sohase feledkezzünk meg arról, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai! Nála mindig megpihenhetünk... Terheinket, bajainkat elfeledve dicsőítsük Istent, amiért nevének dicsőségére élhetünk. Minden új nap új áldásai indítsák dicsőítésre szívünket szerető gondviselésének e jeleiért! Amikor reggel kinyitod a szemed, köszönd meg Istennek, hogy megőrzött az éjszaka! Köszönd meg, hogy béke van a szívedben! Reggel, délben, este áldozati füstként szálljon fel hálád a menny felé!” (A nagy Orvos lábnyomán, 253. o.).
„A világ tele van elégedetlenkedő emberekkel, akik nem veszik észre a közvetlenül ösvényükön virító boldogságot és áldásokat, hanem olyan öröm és kielégülés után epekednek, amit nem tudnak elérni. Untalanul valami vágyva vágyott, távoli örömforrás után nyúlnának, nagyobb után, mint amilyen van, ezért mindig a csalódás állapotában leledzenek. Kövérre hizlalják magukban a kételkedést és a hálátlanságot, mert semmibe veszik az útjukon heverő áldásokat. Az élet közönséges, köznapi áldásai nincsenek ínyükre, amint Izráel gyermekeinek sem ízlett a manna” (Értelem, jellem, egyéniség, 2. köt., 646. o.).

Ellen G. White

Napnyugta: B 17:05, CT 16:53, IS 16:51, MS 17:04, SM 17:08, DJ 17:12, AR 17:16