A REMÉNY, AMELY NEM HAL MEG

„Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.” (Péld 11:7)

Az a szöveg egy valós, de szomorú jövendölés, amely megdöbbentő elemeket is tartalmaz. Mekkora tragédia! Elvész az istentelen ember reménysége és várakozása…
Gyertek, írjunk egy másik, fényesebb, pozitívabb forgatókönyvet, amelyből hiányzanak a veszteségre utaló kifejezések, fogalmak!
„Mindhalálig” döntéseink vagy tragédiát vagy dicsőséget eredményeznek. Mindezek az isteni javaslatra adott válaszunkat képezik: „Életet és halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet!”
1Kor 13:13 verse szerint a remény „megmarad”. Bizonyos értékek sosem veszítenek a súlyukból, örökké tartanak. Pál apostol hármas támasza – a hit, a remény és a szeretet – örökké megmarad.
Mivel ezek az értékek feljegyzésre kerülnek az égi könyvekben, és jutalmat nyernek az Úr megjelenésekor, nem nehéz megértenünk, hogy az Úrban elhunytakat a halálon túl is követik a tetteik. Ezt jelenti tehát, hogy sosem hal meg a remény, a hit és a szeretet.
P. V. Cazan lelkipásztortól hallottam ezt a történetet évekkel ezelőtt. A gyülekezeti tagokat látogatva felkeresett egy idősödő asszonyt, aki épp hagymakoszorút font. El volt keseredve, mert szegényes volt a termés, és alig néhány koszorút tudott eltenni télire… Aztán egy másik házhoz érve, az ott lakó idős asszony ugyanazzal volt elfoglalva: hagymát tett el télire.
Az alig néhány koszorút leterítette a földre, egymás mellé.
–    Testvérnő – szólította meg –, mit csinálsz?
–    Nézd, milyen gazdag termést adott az Úr! Nem is tudom, mikor fogom tudni megenni ezt a sok hagymát! – mondta.
Hát hogy ne mennél el arra a lakomára, ahol az áldások ünnepén a reménység és a várakozás foglalja el a főhelyet?
Nem kell folyton megszólítanod az embereket, hogy elmondd nekik az örömödet, mert mosolygó arcodat és szívedet látva majd ők fognak eljönni hozzád.
Ez tiszta egészség a csontjaidnak, de főleg a szívednek. Ha nem hal meg a reményed, várakozásodat olyan jutalom éri, mint a tékozló fiú példázatában az édesapát.
Lássátok meg, mily nagy gazdagságot adott nekünk Isten!
Most pedig olvassuk a mai szöveget a következőképpen: Az igaz ember életében sosem hal meg a remény, és a várakozása sem vész el soha. Ámen!”

Grigore Turda, orvos