MENNY UTÁNI VÁGY

„Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez.” (Zsolt 42:3)

Dávid távol volt a templomtól, amikor ezt a zsoltárt írta, melyben kifejezi, hogy nehézségei közepette Istenre vágyik. Számára az Úr közelsége volt a mindenség, ezért mondja, hogy mélységesen szomjúhozik Isten után. Nem lakozhat béke bennünk, csak ha a lelkünk az Úr jelenlétében nyugszik. Ez a vágy minden időben az igazi hívő lelkület jele volt, hiszen száműzetésben élünk („a mi országunk a mennyekben van” – Fil 3:20), és reménységgel várjuk a megváltást.
A Biblia tele van olyan emberek tapasztalatával, akik szomjaztak a feddhetetlenség után, és megvallották, hogy „idegenek és vándorok a földön”, ezért „jobb után vágyódnak, tudniillik a mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nékik várost” (Zsid 11:13-16). Egy olyan város után vágyódnak, amelyben örökké velük lakozhat.
A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében Pál apostol felsorolja a hithősök nevét: Ábel, Énok, Ábrahám, József, Mózes, Dávid. Vannak meglepő nevek is a sorban: Ráháb, Sámson… Csodálatos azonban, hogy a lista nem zárult le, nyitva áll a feddhetetlenségre éhezők és szomjazók előtt. A te lelked is szomjazik?
Krisztus felhívása a szomjazó lélekhez még ma is hangzik, és még erőteljesebben szól, mint akkor, az ünnep utolsó napján a templomban. A Kútfő mindenki számára nyitva áll, hogy a megfáradt és összetört lelkeknek az örök élet felüdítő vizét kínálja. Jézus felhívása még mindig hangzik: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék” (Jn 7:37). „Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (Jn 4:14).
Járulj ma reggel a Kútfőhöz, és enyhítsd lelked szomját! Állj szilárdan a nap hevében, hogy áldás lehess a családod, a barátaid és a szomszédaid számára!

Sorina Tutunaru, egészségügyi asszisztens