A TUDÁS ÖRÖME

„Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize.” (Zsolt 63:2)

Életünk sok esetben egyenlő a fáradhatatlan kereséssel. Kezdetben keressük a valamikori szép pillanatokat: egy megígért kedvenc játékot, egy frissen sült sütemény ízét. Idővel azonban egyre összetettebbé válnak az emlékezetes pillatok: elsajátítunk egy menő szakmát, megtervezzük az álom-esküvőt, türelmetlenül várjuk az egzotikus nyaralás kezdetét. De vajon hányszor értettük meg, hogy a különleges pillanatokig vezető út göröngyös, sőt még az álmaink sem a várakozásainknak megfelelően teljesednek, és minden erőfeszítésünk ellenére ismételten ott találjuk magunkat „a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincsen vize”?
Sámuel isteni utasításra kente királlyá Dávidot, aki ennek ellenére továbbra is fiúként és pásztorként végezte mindennapi teendőit. Góliát és a filiszteusok fölött aratott csodálatos győzelme után kezdte csak megízlelni különleges felkenetésének örömét. Aztán a győzelmek folytatódtak, a nép pedig éljenezte őt. Ekkor azonban az életét mentve kellett menekülnie Saul elől. Semmiben sem hibázott, nem érdemelt üldözést, épp ellenkezőleg, hiszen bátran harcolt a királyért és a hazáért. Ilyen körülmények között írta egyik legkedvesebb himnuszát, a 63. zsoltárt.
A pusztában anyagi hiánnyal kellett szembesülnie. Mindezek ellenére mi volt szívének leghőbb vágya? „Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged!” Teljes lényével az Úr közelségére vágyott ott, a pusztában. Miért nem a másnapi betevő falat foglalkoztatta, vagy az, hogy miként kerülhetne ki szorult helyzetéből? Miért nem azért kesergett, hogy igazságtalanul kell szenvednie? „Ez az az ismeret, amely Krisztus képmására újjáteremti az embert. Egész lényét lelki erővel hatja át” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 425. o.).
Tekintsünk úgy a mai napra, mint egy újabb alkalomra, amikor megismerhetjük Őt, s akkor utazásunk áldás lesz önmagunk és mindazok számára, akikkel találkozunk a nap folyamán!

Bianca Dabu, orvos