A VITATKOZÁS SEMMIT SEM OLD MEG

„Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdezned, mit cselekedjél azután, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.” (Péld 25:8)

Nap mint nap megesik, hogy feszült helyzetbe kerülünk: igazságtalanság ér a munkahelyen, nem értékelnek, megbántanak, a gyermekek tiszteletlenül viselkednek velünk szemben. Természetes ilyenkor felemelt hangon reagálni. Csakhogy a viszálykodás sosem kellemes, sebeket ejt a lelken, haragot szül, kapcsolatokat ront meg, ellenségeket támaszt. A Szentírás azt tanácsolja, hogy ne legyünk hirtelenkedők a viszálykodásban, hanem inkább bölcsen, nyugodt hangon válaszolva próbáljuk elkerülni a konfliktust.
Beszédünk legyen „sóval fűszerezett”, mivel nagyon sok emberre hatással van: családtagjainkra, rokonainkra, barátainkra, munkatársainkra, szomszédainkra. Beszédünk valós életünkről tesz bizonyságot. A megfelelő időben mondott szó áldás, a haragos szót azonban már nem lehet visszavonni: lelki sebeket ejt.
A jellem és a beszéd formálásában a szülőket hatalmas felelősség terheli. „Minden anyagi természetű hagyatéknál többet ér, ha gyermekeidnek egészséges testet, józan értelmet és nemes jellemet hagysz örökségül.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 366. o.)
Ahogy az emberi természet is csak ifjúkorban javítható, ugyanúgy a gyermek jellemét is a szülei csak életének első éveiben alakíthatják: „Sokat ér az idejében mondott intő, feddő szó. Türelmes, éber szeretettel az anya helyes irányba tudja terelni gyermekei gondolatvilágát; szép és vonzó jellemvonásokat alakíthat ki bennük.” (A nagy Orvos lábnyomán, 389. o.)
Amikor a vitatkozást választanánk, előbb tegyük fel a kérdést: Mit oldok meg a vitával? Milyen lesz a kapcsolatom ezzel a személlyel ezután? Becsülettel képviselem ezáltal Istent? Mennyei Atyánk arra bátorít, hogy beszédünk legyen kellemes a családban és a társadalomban egyaránt.
Beszélj jósággal és szelíden bármilyen helyzetben!

Toma Laura, egészségügyi asszisztens