2024. szeptember 8., vasárnap
KI ÖSZTÖNÖZ BENNÜNKET?
„Hallgassatok rám, Jákob háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; vénségetekig én vagyok az, és megőszülésetekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.” (Ézs 46:3-4)
Az urológián több beteg feküdt egy kórteremben. Közülük egy ősz hajú férfi mesélni kezdett a csínytevéseiről, az általa írt könyvek témáiról és férfiként megélt sikereiről. A többiek mind jól szórakoztak, kivéve egy személyt, aki végig hallgatott, s ez nagyon zavarta a mesélőt.
– Te nem értékeled a történeteimet?
– Kímélj meg a meséidtől! Majd mondok én neked igaz történeteket! – válaszolta a testvérünk, aki bár vidéki volt, különleges képességgel adta elő élete kalandos történeteit. Néhány nap múlva már csak egyedül ő beszélt a kórteremben. Gyermekés ifjúkora történeteit a háború évei követték. Mesélt a Sztálingrádba vezető hosszú és nehéz utazásról, az ostromról és a hidegről, a hazatérésről, majd a Tátráig tartó menetelésről. Történetében voltak csodás elemek: a bakancsa nem kopott el, az ujjai nem fagytak meg, golyó nem érte, a lábai nem gyengültek el, nem végzett vele az éhhalál. De a történet nem ért véget. Folytatta a háború utáni időszakkal, a családjával, a gyomorrákjával, a műtét utáni szövődményekkel, a bélelzáródással és a bénulással. – És most itt vagyok – folytatta –, mert előrehaladott életkorom miatt újból műtét előtt állok.
Fölösleges megemlítenem az író reakcióját.
E hithős mellett lehettem, míg 96 évesen befejezte földi futását.
Teremtéskor az agyunk egy olyan területtel lett felruházva, amely elraktározza az információkat. A folyamat éjszaka, a minőségi alvás idején megy végbe. Ezt nevezik meta-memorizálásnak, ami vagy megújító, vagy depressziós hatással lesz az életünkre. „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót.” (Lk 6:45)
Ézsaiás próféta számos metaforát használ, amikor a láthatatlan Isten mellett való járásról beszél, akinek az a célja, hogy „megszabadítson” minket.
Egy nap majd megnyilatkoznak a szemeink, és látni fogjunk Őt, aki mellettünk állt.
Uram, add nekem az elbeszélés ajándékát, hogy másoknak is beszélhessek a veled való járás csodáiról!
Popa Pavel, orvos