AZ ÉLET FORRÁSA

„Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36:10)

Aszem az egyik legfontosabb szerepet betöltő elemző szervünk. A bennünket körülvevő információk mintegy 90%-át vizuálisan érzékeljük, ezért fiziológiai szempontból igencsak fontos testrészről van szó. Nemcsak a fényerősség és a tárgyak alakjának, színének megkülönböztetésében játszik fontos szerepet, hanem a térbeli tájékozódás, az egyensúly megőrzése és az agykéreg készenléti állapotának, vagyis a figyelem megőrzésnek tekintetében is.
Sokszor fel sem fogjuk, mennyire fontos ez a kicsinyke szervünk, míg nem kerülünk olyan válságos helyzetbe, hogy vagy csonttörést szenvedünk – aminek következtében egy időre rögzíteni kell valamelyik végtagunkat –, vagy a minket körülvevő sötétség miatt semmit sem látunk. Ilyenkor elgondolkodunk azon, hogy vajon miért nem értékeltük azokat a pillanatokat, amikor minden rendben volt a látásunkkal.
Tudatában vagyunk-e a naponta kapott ajándékoknak? Értékeljük-e, hogy láthatunk, hallhatunk és akadálymentesen mozoghatunk? Életem egy bizonyos eseményéig nem igazán gondoltam ezekre a dolgokra. Másodéves egyetemista koromban derült ki, hogy gondom van a távollátással. Sokkolt a dolog, mivel a családban mindig nekem volt a legélesebb látásom, és addig eszembe sem jutott, hogy ez egyszer meg is változhat.
Annyira szépnek teremtett minket Isten, de mivel a bűn behatolt a világunkba, életünk során bekövetkezhet annak lehetősége, hogy a bűn szomorú következményei a mi esetünkben is éreztetik hatásukat, és megfosztanak a szép élet örömeitől. Isten azonban nem hagyja, hogy szenvedjünk, legalábbis nem örökké. Kijelentette, hogy Ő az „élet forrása”, és megígérte, hogy amikor majd eljön az ég felhőin, elváltozunk és halhatatlanságba öltözünk.
Gyertek, adjunk ma hálát Istennek azért, amit kaptunk tőle: egészségünkéért, munkabírásunkért, látásunkért, járásunkért, hallásunkért! Imádkozzunk azért, hogy Isten adja meg azt az örömöt, hogy örökké vele lehessünk, és teljes egészségnek örvendhessünk testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt!

Angela Maria Enache, orvos