ALÁZAT

„Hogy az alázatosokat felmagasztalja.”   (Jób 5:11)

Be kell iratkoznunk Krisztus iskolájába, hogy szelídséget és alázatot tanuljunk tőle. A megváltás folyamán készül föl a lélek a mennyre. Ez a felkészülés Krisztus ismeretét jelenti, felülemelkedést a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméken, szokásokon, gyakorlaton. A léleknek meg kell szabadulnia mindentől, ami ellenkezik az Isten iránti hűséggel.” (Jézus élete, 330. o.)
„Az önszeretet békétlenséget szül. Ha odafentről születünk, ugyanaz a gondolkodás hat át bennünket is, ami Jézust, – ez késztette, hogy megalázza magát és megmentsen minket. Ekkor nem keressük a legmagasabb polcot. Arra vágyunk, hogy Jézus lábainál ülhessünk, tőle tanulhassunk. Megértjük: munkánk értékét nem az szabja meg, hogy mekkora port verünk fel, mekkora zajt csapunk a világban, vagy hogy milyen aktívak, buzgók vagyunk a magunk erejéből. Munkánk értéke azzal arányos, amilyen mértékben a Szentlélekből részesülünk. Az Istenbe vetett bizodalom szentebb magasságokba emeli az elmét, úgyhogy nyugalomban őrizhetjük meg a lelkünket.” (Jézus élete, 330. o.)
„Péter számára ezek a szavak – »Kövess engem!« (Jn 21:19) – tele voltak tanítással. Krisztus nemcsak halálára vonatkozólag, hanem élete minden lépésére nézve is leckét adott neki ezzel a két szóval. Eddig Péter hajlott arra, hogy függetlenül cselekedjen. Megpróbálta megtervezni Isten munkáját, ahelyett, hogy megvárta volna Isten tervének kinyilatkoztatását, és követte volna azt. Semmit nem nyerhetett azonban azzal, hogy előresietett, és nem várta meg, míg Isten közli vele tervét. Jézus ezt parancsolja neki: »Kövess engem!« (Jn 21:19). Ne rohanj elém! Engedd, hogy én menjek előtted! Engedd, mert akkor nem győz majd le téged az ellenség!” (Jézus élete, 816. o.)
„Akik beismerik lelki szegénységüket, és érzik, hogy semmi jó sincs bennük, azok Krisztusra tekintve erőt és igazságosságot nyerhetnek. Ő mondta: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek« (Mt 11:28). Krisztus felajánlja, hogy szegénységünket kegyelmének gazdagságával cseréljük fel.” (Gondolatok a Hegyibeszédről, 8. o.)

Ellen G. White