TEREMJ GYÜMÖLCSÖT A MAGA IDEJÉBEN!

„És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” (Zsolt 1:3)

A zsoltáríró úgy jellemzi a boldog embert, mint aki Isten törvényében leli gyönyörűségét, és éjjel-nappal az Ige gazdagságairól elmélkedik, hogy tökéletes lehessen, de emellé még hozzátesz egy összehasonlítást is, amelyet bárki megállapíthat a természetben, sőt, ki is próbálhat.
Fontos eldönteni, hogy hol akarsz növekedni – a vízforrás, azaz a szolgálat emberei mellett, vagy a gonosz emberek tanácsának sivatagában, a bűn útján és azok mellett, akik gyalázzák embertársaikat?
A jó és megfelelő időben termett gyümölcs érdekében jó magot kell elvetni a szívbe, s akkor ez a mag kicsirázik, növekedni fog és gyümölcsöt terem.
„Lehet, hogy a jó mag egy ideig észrevétlenül hever a hideg, önző, világot szerető szívben, jelét sem adva annak, hogy gyökeret vert. De aztán, amint Isten Lelke megérinti a szívet, a rejtőző mag kipattan, és végül gyümölcsöt hoz Isten dicsőségére. Ebben az életben semmilyen munkáról nem tudhatjuk előre, hogy eredményes lesz-e vagy sem. Ezt a kérdést nem mi döntjük el. Mi csak dolgozzunk, és az eredményt bízzuk Istenre!
»Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet.« (Préd 11:6) Az Istennel kötött magasztos szövetség kimondja, hogy »míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek« (1Móz 8:22). Ebben az ígéretben bízva szánt és vet a gazda. A mi bizalmunk se legyen kisebb a lelki magvetés közben! Higgyünk ígéretében: »Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.«
»Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.« (Ézs 55:11; Zsolt 126:6)” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 65. o.)

Sergiu Turturică, orvos