AMIKOR MÁR HASZTALAN MINDEN SZÓ...

„Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.” (Róm 12:15)

A súlyos szenvedést átélő emberek közelében néha tehetetlennek és esetlennek érzem magam. Látva fájdalomtól eltorzult, könnyek áztatta arcukat, rájövök, hogy bármit is mondanék, értelmetlennek, nem helyénvalónak hangzana számukra. Sokkal könnyebb szavakat találnom, amikor örömöt, hálát vagy értékelést kell kifejeznem, és hiszem, hogy nem az egyetlen ember vagyok, aki az „örülők” társaságát keresi. Megvalósításainkat szívesen megünnepeljük a barátainkkal, örömmel megyünk el egy családtag esküvőjére, és különleges fontosságot tulajdonítunk minden ünnepnek. Keressük a kikapcsolódás alkalmait, és a legtöbben őszintén tudunk örülni a körülöttünk élők sikerének.
Viszont a szenvedésekkel szemben kifogyunk a szóból, vagy talán csak a „miért?” kérdés jut eszünkbe. Újraolvasva Róm 12:15 versét, felfigyeltem arra, hogy a szöveg nem a következőket tanácsolja: „Beszéljetek a sírókkal!” vagy „Küldjetek nekik üzenetet, esetleg némi élelmiszert!”, hanem a következőképpen hangzik: „Sírjatok a sírókkal!”. Ugyanazzal a cselekvéssel kell válaszolni, ami teljes, szinte végletekig menő együttérzést és részvétet igényel. Elgondolkodtam azon, hogy mikor volt utoljára, hogy őszintén tudtam sírni egy nehéz helyzetbe került betegemért vagy ismerősömért. Mikor szakítottam időt arra, hogy túllássak a könnyes szemeken, többet halljak meg a tünetek felsorolásánál, vagy hogy igazán megértsem a nehezen kimondható, súlyos szavakat? Mikor próbáltam meg átérezni azt a félelmet, csüggedést, dühöt, amit egy gyógyíthatatlan betegség okozta fájdalom vagy egy szeretett személy elvesztése vált ki?
A „Hogyan segíthetek a szenvedőkön?” kérdésre ugyanaz a válasz, mint a „Hogyan szerethetek?” kérdésre. A fájdalommal küzdő embernek konkrét és folyamatos tettekben megnyilvánuló szeretetre van szüksége. Jean Vanier mondta: „A sebzett emberek, akiket összetört a szenvedés vagy a betegség, csupán egyetlen dolgot kérnek: egy szerető és odaadó szívet, mely helyettük is reménykedik.”
Isten segítsen, hogy olyan emberek legyünk ma, akiket felhasználhat, hogy gyógyulást és reményt vigyünk a körülöttünk élőkhöz!

Andreea Theodora Sandu, orvos

Napnyugta: B 21:03, CT 20:52, IS 21:06, MS 21:16 , CJ 21:21, SM 21:28, DJ 21:10, AR 21:26