EGY CSAPATBAN AZ ÚRRAL

„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr, és lőn nékem szabadítóm!” (Ézs 12:2)

Gyakornoki munkám elején azért imádkoztam, hogy Isten adjon bölcsességet, hogy megismertessem Őt azzal az orvossal, akivel akkor dolgoztam. Féltem beszélni az Úrról, ezért az egyik kérésem a bátorságra vonatkozott. Nincs különösebb tehetségem természetes módon beszélgetést kezdeményezni Istenről, ezért bátorkodtam azt kérni imában, hogy az orvos tegye meg az első lépést, kérdezzen ő, és én majd válaszolok. Az imára küldött válasz nem késett sokáig. Egyik nap megszólított az orvos, és különböző kérdéseket tett fel. A beszélgetés alatt gondolatban folyamatosan kértem Istent, hogy adjon megfelelő szavakat az ajkamra. Láttam a közbelépését, hogy szabadon beszélhetek a hitemről, ami azért tűnt ekkora csodának, mert ismerem szorongó természetemet, és emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt szintén egy orvossal folytatott, kereszténységről szóló beszélgetés alatt egyszerűen elakadt a szavam. Most is volt bennem lámpaláz, de úgy döntöttem, hogy félelmem közepette meghívom mennyei Atyámat, aki sosem okozott
nekem csalódást.
Most pedig áldom az Urat, mert megszabadított a bénító szorongástól. Istennek nem tökéletes, félelem nélküli emberekre van szüksége, hanem készséges hívőkre, az akadályokkal majd Ő törődik.
Az orvost arra készítik fel, hogy gondoskodjon a beteg egészségi állapotáról. Példaképünk, Isten, a nagy Orvos azonban nemcsak a testet, hanem a lelket is meggyógyítja. „A gyógyítás szolgálatában az orvosnak Isten munkatársaként kell dolgoznia. A Megváltó mind a lelket, mind a testet szolgálta. Az általa tanított evangélium a lelki élet és a testi gyógyulás üzenete volt. A betegségből való gyógyítást összekapcsolta a bűntől való szabadítással” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 111. o.).
Orvosként, vagy bármilyen beosztással rendelkező személyként Isten azt a szent feladatot bízta rád, hogy hirdesd minden embernek az üdvösséget!

Iulia Carina Nicolae, orvos