SOSINCS KÉSŐ!

„Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda lakozhat szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.” (Zsolt 15:1-2)

Bizonyára mindannyian szembesültünk már különféle érzelmekkel, kezdve a szomorúságtól egészen a boldogságig és a hálaérzetig. Bár az érzelmek elmúlnak, mégis nyomot hagynak a jellemünkben. Magatartásunkat az életünk során felgyülemlett tapasztalatok alakítják.
Idősek között nagyon gyakori a depresszió. Feltehetnénk a kérdést, hogy mi késztethet egy idős, hatalmas élettapasztalattal rendelkező személyt arra, hogy szomorú gondolatokat tápláljon. Az emberek sok esetben nem is akarnak beszélni a depresszióról, mert tartanak az előítéletektől. Néha azonban a betegeim mégis mesélnek múltbeli megpróbáltatásaikról, erőszakos vagy alkoholista társuk melletti szenvedéseikről, a nélkülözésekről vagy gyermekeik boldogtalanságáról. A tanulmányok szerint a nem megfelelő életkörülmények, a férj vagy a feleség halála, a krónikus betegségek és az anyagi gondok nagy mértékben károsítják az idős személyek értelmi egészségét. De talán a depressziót kiváltó egyik legfontosabb tényező az idős emberek halállal kapcsolatos látásmódja. A halál közelségének kilátása rettegéssel tölti el azt, aki nem tudott megbékélni a múltjával és a jelenével. Ezzel szemben az az ember, aki megismerte Istent, bízik abban, hogy megtérés és ima által könnyebbé válhat a teher, emellett pedig szívében él az üdvösség reménysége is.
Isten arra tanít, hogy az elménkben őrizzünk pozitív gondolatokat, a szívünk legyen tiszta, és tegyünk szert olyan tökéletes jellemre, amilyet Ő elvár, hogy elnyerhessük a mennyei áldásokat. A Biblia szerint soha nincs késő a változtatáshoz.
Milyen változtatásokat kellene eszközölnöm ma ahhoz, hogy még közelebb jussak a nemes jellem eléréséhez?
Próbáljunk meg minden nap apró lépéseket téve változtatni azon magatartásunkon, amely méltatlan az „Úr szent hegyén” lakozó emberhez.

Valeria Mădălina Alicu-Mihai, orvos