DICSŐSÉGGEL ÉS TISZTESSÉGGEL MEGKORONÁZVA

„Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!” (Zsolt 8:5-6)

Számunkra Isten a tökéletesség és a tökéletesség forrásának szemléltetése. A teremtés és az isteni bölcsességből fakadó eredetünk elfogadása tárja ki előttünk a menny kapuját, ahol az ígéret szerint testi szempontból is teljes helyreállítás vár ránk (Jel 21:4).
Az édeni egészség visszaszerzésének lehetősége a mi nagy reménységünk alapja, mivel az emberi természet is az ígért szabadulás után vágyakozik (1Kor 15:53-54).
A hatalmas égboltot, a holdat, a csillagokat és a szemmel látható galaxisokat szemlélve, az ember parányi és jelentéktelen porszemnek tűnik. Ennek ellenére Isten hatalmas árat fizetett a lázadó ember helyreállítása érdekében. Az ember értéke egyedül Isten megváltó szeretetáldozatának ára alapján szabható meg.
A következő ihletett idézet a megváltottak megkoronázásának csodálatos jelenetét mutatja be: „Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az embernek Fia ült. Amikor a felhő először tűnt fel a távolban, nagyon kicsinek látszott. Az angyal azt mondta, hogy ez az Emberfiának jele. Amint közeledett a földhöz, megláthattuk Jézus rendkívüli dicsőségét és fenségét. A szent angyalok kísérete követte Őt útján, fejükön ragyogó koronával… Most nem viselt töviskoronát, hanem a dicsőség koronája ragyogott szent homlokán. Ruhájára és homlokára ez a név volt felírva: »Királyok királya és uraknak Ura.« Arca olyan fényes volt, mint a déli nap, szemei, mint a tűzláng, és lábszárai, mint a finom sárgaréz. Szava úgy zengett, mint sok ezer hangszer. A föld rengett előtte, és eltávozott előle, mint az összehengerített papírtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéből… Azok, akik rövid idővel ezelőtt ki akarták irtani Isten hűséges gyermekeit, most meglátták Isten dicsőségét, amely a hívőkön nyugodott. Minden rettegésük közepette meg kellett hallaniuk a szentek hangjának örömteljes zengését, amint így szóltak: »Íme, ez a mi Istenünk, akit mi vártunk, aki megtart minket« (Ézs 25:9)” (Ellen G. White: A megváltás története, 410. o.).

Sergiu Turturică, orvos