A BOLDOG EMBER

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül.” (Zsolt 1:1)

Kánaán felé tartó utazása közben Jákob egyetlen lányát, Dínát hatalmas gyalázat érte. Az erkölcstelen helyi fiatalember tettének megtorlásaképpen két fivére rablást és gyilkosságot követett el egy egész város ellen. E szörnyű következményekhez Dína azon tette szolgáltatta az alapot, hogy mindenáron Sekhem lányaihoz akart csatlakozni, s így veszélyes kapcsolatot teremtett az istentelen emberekkel.
Közel ötven évvel e keserű tapasztalat után Jákob immár Egyiptomban, a halálos ágyán beszélt erről a fájdalmáról: „Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük. Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték az ökörnek” (1Móz 49:5-6).
Mindannyiunkban ott él a jóváhagyás és az elfogadás utáni vágy. S noha ezek jogos elvárások, mégis egy rossz környezetben nem kívánatos következményekhez vezethetnek. Egy bizonyos környezethez való közeledésünket a társadalmi hatások, a kapott nevelés, ugyanakkor az elsajátított szokások és szenvedélyek is befolyásolják.
Általában minden egy tekintettel, egy cigarettával, egy bűnös hely felkeresésével kezdődik. De a dolgok itt nem állnak meg. Aki nem féli Istent, és a gyönyöröket keresi, az hamarosan a csúfolódók székébe kerül.
Azok, akik hangoskodtak, amikor Jézus a kereszten függött, valószínűleg nem tartották magukat gonosz embereknek. Viszont mivel korábban részt vettek a „gonoszok tanácsán”, végül gúnyosan kiáltották: „Ha te vagy a zsidók ama Királya, szabadítsd meg magadat!” (Lk 23:37).
A gúnyolódók számára is van remény, ami akkor kezd kibontakozni, amikor irányt változtatnak.
„Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (Zsolt 84:11).

Tabita Guță, egészségügyi asszisztens