ISTEN A LEGJOBB BARÁT

„Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.” (Jób 5:8)

Életünk hullámhegyeken és hullámvölgyeken halad át. Vannak örömteli perceink, de vannak megpróbáltatással, szomorúsággal és szenvedéssel teli pillanataink is.
Körülnézünk, és úgy tűnik, mintha mindenki másnak jól, problémamentesen mennének a dolgai. Pedig sokan élnek át próbákat, ők is értetlenül állnak a történések előtt, kérdéseket tesznek fel, gyötrődnek, elkeserednek. Némelyeknek sikerül derűs arccal álcázni a nehézséget, de csak ők tudják igazán, hogy mit élnek át.
Megtörténhet, hogy amikor nehézség ér, nem sikerül uralnunk az arckifejezésünket, ezért aggodalom, gondterheltség vagy akár szenvedés olvasható le róla.
Ilyenkor feltűnhetnek „jóakarók”, akik megkérdezik, hogy mi történt, mi a baj. Ez még olyan esetben is megtörténik, amikor azért megyünk a gyülekezetbe, hogy csak Istennel legyünk közösségben.
Ilyen esetben Jóbhoz hasonlóan kellene eljárnunk: a nehézségeinkkel meneküljünk Istenhez. Ő megért és nem fog még jobban megterhelni bennünket, mint tennék egyesek, ha megosztanánk velük a problémáinkat.
Amikor Istenhez menekülünk, elménk megnyugszik, testünk felüdül, s így szembe tudunk szállni a próbával. Isten mindenről tud, minden szenvedésünket ismeri. Amikor imádkozunk, testünk újból a normális paraméterek között kezd működni. Eltűnik a szorongás, a félelem és a stressz. Feltűnnek a megoldások, és kezdjük megérteni, hogy különleges Segítőnk van, nem vagyunk egyedül, és képesek leszünk leküzdeni az adott nehézséget.
Ha Isten a barátunk, megállhatunk minden próbában, minden nehézségben és helyzetben. Ő látja a könnyeinket, hallja fájdalmas kiáltásainkat, szívünk felgyorsult szívverését, és megérti szorongásunkat. Ugyancsak Ő hoz nekünk megoldást és lelki megnyugvást.
A nehézségben meneküljünk Istenhez, s akkor Ő átkarol csodálatos karjával, ahol majd nyugalmat, bizodalmat és gyógyulást találunk.

Livia Dima, orvos