A ROSETO EFFEKTUS

„Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.” (2Kor 13:11)

A pennsylvaniai Rosetóban 50 éven keresztül társadalmi-egészségügyi kutatást végeztek a lakosság részvételével, mivel a városban nagyjából fele annyi volt a szív- és érrendszeri betegségek előfordulása a szomszédos városokhoz képest, noha a kockázati tényezők ugyanazok voltak.

Mi okozta mégis a különbséget? A kutatók rájöttek, hogy Roseto városát összetartó, erősen vallásos, dél-olaszországi bevándorlók alapították. A kutatás első 30 évében nagyon közeli kapcsolatok jellemezték a lakosokat. Azt feltételezték, hogy ez a szoros társadalmi kapcsolat megvédi Roseto lakóit a szív- és érrendszeri betegségektől és a korai haláltól. Feltételezésük a ’60-as években be is igazolódott, amikorra azonban a hagyományos családi kötelékek és közösségek elkezdtek fellazulni, és a szívbetegségek egyre gyakoribbak lettek, sőt elérték a szomszédos városok közösségének mutatóit.

Számos kutatás igazolta, hogy a társadalmi elszigetelődés és a magány olyan rendszereket léptet működésbe a szervezeten belül, amelyek krónikus gyulladást, oxidatív stresszt, érelmeszesedést és magas vérnyomást okoznak.

„Aki megpróbál magányosan élni, emberként nem lesz sikeres. A szíve kiszárad, ha nem válaszol más szív hívására. Elméje elsatnyul, ha csak saját gondolatainak visszhangját hallja, és nem lel kívülálló ihletésre” (Pearl Buck).

„Közeledjünk egymáshoz tökéletes egyetértésben, és értsük meg, hogy a názáreti Jézus a vérével vásárolt meg minket. Mondjuk mindannyian: »Krisztus életét adta értem, és azt akarja, hogy amíg a földön élek, azt a szeretetet tanúsítsam embertársaim felé, amelyet Ő tanúsított irányomban, amikor feláldozta magát érettem«” (Ellen G. White: Bizonyságtételek, 9. köt., 193. o.).

Szakíts ma időt arra, hogy meglátogass egy magányos személyt! Légy te is a gyülekezeted egységének építője!

Larisa-Ramona Dediu, orvos