HELYES MAGATARTÁS A SZERETET LELKÜLETÉBEN

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” (1Kor 10:31)

Az apostoli egyházban a kereszténnyé lett hívők korábban vagy zsidók, vagy pogányok voltak. A megtért zsidók magukkal hozták az ünnepekre és az étkezési szokásokra vonatkozó ceremoniális gyakorlatokat, a pogányokból lett keresztények pedig még mindig gyengéd érzelmeket tápláltak a pogány szertartások iránt, ráadásul a társadalmi környezetet is mélységesen átitatta a bálványimádás. Mindezek mellett arra hívattak el, hogy embertársaik érdekében éljenek és dolgozzanak, következésképpen kerülniük kellett egyfelől a bálványimádat fertőjét, másfelől pedig a zsidókéhoz hasonló elszigetelődést.

Ezenkívül szükség volt még egyfajta közösségen belüli rugalmasságra is, hogy megvalósulhasson a keresztény egység. Akkoriban komoly problémát jelentett a hús fogyasztása, amit az esetek többségében előbb a bálványoknak szenteltek, és csak azután szolgálták fel az ünnepségeken, a pogány templomokban, vagy bocsátották áruba a piacokon.

Pál ezt a kérdéskört a „vélekedések” kategóriájába sorolja (Róm 14:1), és több ízben is említést tesz róla (1Kor 8:10; Róm 14). Róma 14. fejezete az embertársak iránti tisztelet és a testvéri szeretet melletti kiállást fogalmazza meg: Miért van az, hogy egyik eheti, a másik meg nem?

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja” (Róm 14:14).

Tehát az evés vagy a nem evés mindenkinek a megértési képességétől, hitétől és lelkiismeretétől függ, amit Isten is tiszteletben tart. Következésképpen tehát „akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek”, de természetesen az embertársak iránti tiszteletet is mindvégig szem előtt tartsátok. A „vélekedésekhez” pedig, amelyekkel a mai nap folyamán találkozni fogunk, ugyanilyen lelkülettel kell viszonyulnunk.

Kérjük imában az Urat, hogy adjon mély lelki ítélőképességet, amely által az ismereteinket társítsuk tiszta lelkiismerettel és az Isten, valamint az embertársaink iránti őszinte szeretettel.

Paul Costache, orvos