ÁLMODJ MAGASZTOS DOLGOKAT!

„Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal művelje.” (Róm 12:8)

Nincs is jobb dolog az emberi agy számára, mint álmodozni egy magasztos megvalósításról. A demenciával és Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatások szerint a betegség előrehaladásának megfékezése érdekében szükség van az értelmi képességek megdolgoztatására: összpontosítást igénylő tervek készítésére, új képességek és információk elsajátítására és az újonnan megtanult dolgok gyakorlatba ültetésére.

A mai szöveg szerint, aki elhívatást érez egy bizonyos területen – például terapeutaként, vezetőként vagy tanítóként –, nem csak a választott hivatásának kell elköteleznie magát, hanem Istennel együtt mély és komoly terveket kell kidolgoznia. Ezek során eljuthat egy olyan pontra, amikor már úgy érzi, hogy nem bírja tovább, már-már feladásra készteti, de abban a pillanatban el kell határoznia, hogy kitartó lesz.

„Határozd el, hogy eléred a magas és szent mértéket. Tűzd magasra a célt, cselekedjél erős szándékkal… a kényelmetlenségek és bonyodalmak ellenére szüntelen fejlődj a szellemi és erkölcsi erőben… Az ismeretek elérhetők az arra vágyók számára. Isten célja, hogy az értelem erőssé, mélyebb gondolkodásúvá, teljesebbé, világosabbá váljék” (Ellen G. White: Értelem, jellem, egyéniség, 1. köt., 104–105. o.).

Nincs egészségesebb dolog az agy számára, mint a kitartás, az új megoldások keresése, és az, hogy ne mondjunk le az előre kitűzött célról. A hitünk számára pedig az a legegészségesebb, ha ragaszkodunk elhívatásunkhoz.

Amikor úgy érzed, hogy fel akarod adni, maradj veszteg még egy napig! Tarts szünetet, de ne állj meg teljesen! Ragaszkodj az Úrtól kapott elhívatásodhoz!

Uram, adj erőt, hogy kellemes magatartással tegyem a dolgomat, és amikor úgy érzem, hogy fel kell adnom, szelíden állj mellém, hogy folytathassam a küzdelmet!

Mădălina Niță, orvos