MIT LÁTSZ MAGAD KÖRÜL

„És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (Jn 9:1-2)

Képzeljük el a következő jelenetet: Jézus a tanítványok társaságában távozik a templomból, miközben még mindig tömeg veszi körül. A tanítványokon és a sokaságon túl a tekintete hirtelen megakad egy egyszerű, vak emberen, aki valószínűleg ült vagy feküdt az útszélen. Jézus egyelőre szótlan marad. A tanítványok, akik semmit sem tettek annak érdekében, hogy észrevegyék ezt a szegény embert, azonnal párbeszédet kezdeményeznek Jézussal, ezzel próbálva ellensúlyozni közömbösségüket. Csakhogy a kérdésüknek nincs köze sem a beteghez, sem a nagy Orvoshoz. Kihasználják az alkalmat, hogy kielégítsék a kíváncsiságukat egy régi teológiai dilemmával kapcsolatosan: „Ki vétkezett, ez-é vagy ennek a szülei?” Egyikük sem érzi át a beteg fájdalmát, lelkének sötétségét, senki sem törődik azzal, hogy Jézus akár tovább is mehetne, s akkor ennek az embernek továbbra is fogyatékkal kellene élnie.

A Mester azonban nem dorgálja meg őket, hanem azt használja fel, ami a rendelkezésére áll, hogy a rosszat jóvá, a betegséget egészséggé, a csüggedést hitté változtassa. Ott helyben választ ad az egyik legnehezebb kérdésre: Miért Uram?! Miért most betegedtem meg? Miért fáj, miért nekem, miért a gyermekemnek, miért nem hallok, miért nem látok, miért nem vagyok képes? Nos, azért, hogy Isten megmutassa neked, a világnak és az egész univerzumnak az Ő hatalmát és erejét!

„A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor belső énje állandóan arra készteti, hogy másokon segítsen; amikor a menny napfénye betölti szívét, s ez az arcáról is sugárzik… Akkor nem kell kicsikarni belőle a mások fájdalma iránti szánalmat, mert olyan természetességgel fog szolgálni a nélkülözőknek és szenvedőknek, mint ahogy Krisztus »széjjel járt, jót tévén«” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 384. o.).

Segítsen Isten, hogy meglássuk magunk körül azokat az embereket, akiknek szükségük van ránk, és Jézushoz hasonlóan benső énünk mások megsegítésére késztessen!

Adalbert Ghejan, egészségügyi asszistens