2024. március 17., vasárnap
MEGFELELŐ DOLOG, DE NEM MEGFELELŐ MÓDON
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.” (1Móz 2:16-17)
Nem vagyok beteges, de mivel vézna voltam gyerekkoromban, a szüleim sokat vesződtek velem, és különböző módszerekkel próbáltak rávenni, hogy egyek.
Egy vizsgálat során étrend-kiegészítőket írt fel az orvos. Emlékszem azokra az apró, színes tablettákra, amelyeket könnyen össze lehetett téveszteni a kereskedelemben akkoriban található cukorkákkal. A felírt készítmény a szekrény felső polcán kapott helyet, ahova én nem érhettem fel. Ennek ellenére egyik nap, játék közben megtaláltam, és az én számításaim szerinti „megfelelő” adagot vettem be. Rövid időn belül elálmosodtam, majd elaludtam. Mivel már 2–3 órája aludtam – ami szokatlan volt az én esetemben – a szüleim sejtették, hogy valami nincs rendjén. Ekkor megtalálták a kibontott dobozt, és rájöttek az alvásom okára. Azonnal kórházba szállítottak. Nehéz éjszaka következett számomra, mivel kómába estem, a család számára pedig az imádkozás és az életemért való könyörgés éjszakája következett.
Isten jó volt hozzám, és válaszolt az imákra, ennek köszönhető, hogy ma megoszthatom veletek a tapasztalatomat.
Megfelelő dolog, de nem megfelelő módon. Az étrend-kiegészítő jó lett volna az akkori egészségi állapotomra nézve, elősegítette volna a felépülésemet, viszont amikor figyelmen kívül hagytam a javallott adagot és a használati utasítást, és úgy döntöttem, hogy nem hallgatok az orvosra és a szüleimre, akkor a nem megfelelő módszert választottam.
Ugyanez történt Édenben is, a jó és gonosz tudásának fájánál. A fa gyümölcse „jó” eledel volt, kellemes látványt nyújtott, tökéletesen kiegészítette az Édenkertet, csakhogy Éva a helytelen utat választotta, szóba elegyedett a kígyóval, utána pedig evett a tiltott gyümölcsből.
Ma reggel meghívlak, hogy változtasd meg a mai áhítat címét, és „legyél jó helyen, jó időben a megfelelő ember”.
Silviu Alupoaie, orvos