LELKI TISZTÁNLÁTÁS

„És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (Mk 1:22)

A történelem során különféle tanok jelentek meg, melyek közül egyesek máig fennmaradtak. Ilyen például a panteizmus, amely Istent a természettel, a levegővel, a vízzel és az emberi létezéssel azonosítja, mintegy lealacsonyítva Őt és igazi jellemét. Azzal, hogy Istent valósággal „szétszórja” a világegyetemben, igazából a semmivé minősíti, a világegyetemen kívül helyezi, amivel „a mennyei szentély középpontját sújtja, azt a tisztító szolgálatot, amit Krisztus főpapként végez” (Ellen G. White: Review and Herald, 1907. január 7.).

Az emberiséget a média ma egyre inkább elárasztja a személyes fejlődés felhívásaival: „Hallgass a testedre, kövesd az érzelmeidet, magaddal törődj!” „Fordulj magadba, és örülj annak, hogy egyedül lehetsz a bensőddel!” Ugyanezt prédikálta Évának a magát kígyónak álcázó kísértő is az Éden-kertben, és teszi ezt különböző formákban azóta is.

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által” – olvassuk Zsid 1:1 versében. „A nép hallgatta a kegyelem igéjét, ami oly szabadon áradt Isten Fiának ajkáról. Hallották az irgalmas szavakat, melyek oly egyszerűek és világosak voltak, hogy Gileád balzsamaként hatottak lelkükre. Isteni kezének gyógyítása örömöt és életet hozott… Olyannak tűnt ez a nap, mintha leszállt volna a menny a földre” (Ellen G. White: Jézus élete, 365. o.).

A mai boldogság-tan egy másik vetülete a halmozásra való buzdítás. A Biblia viszont arra tanít, hogy jobb adni, mint kapni (Csel 20:35). „Ha ma az emberek egyszerű szokásokhoz tartanák magukat, és összhangban élnének a természet törvényeivel, mint Ádám és Éva kezdetben, bőségesen lehetne gondoskodni az emberi család szükségleteiről. Kevesebb volna az elképzelt igény, és több lehetőség lenne Isten útjain munkálkodni. Az önzés, a természetellenes ízlés élvezete azonban bűnt és nyomorúságot hozott a világra, egyrészt a bőség, másrészt a szükség miatt” (Jézus élete, 367. o.).

Kérjünk az Úrtól éberséget és tisztánlátást, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságot a tévelygéstől!

Adriana Dinu, orvos