HOVATARTOZÁS

„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek.” (Jn 1:12)

Épp elhagytuk a Vrancea megyei Căliani nevű helységet, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy hajlott hátú, napégette, ráncos arcú idős asszony integet az útszélen remegő kézzel. A szavai és az arckifejezése mögött meghúzódó élettörténet valósággal provokált, hogy megismerjem. Mesélt a háborúban átélt nehézségekről, az éhségről, arról, hogy milyen nehéz volt az állami mezőgazdaságban dolgozni, a gyerekeiről, akik már nincsenek. Beszéde közben időnként vissza-visszatérő motívumként ismételgette: „Az Andreié vagyok, de ő már nincsen!” Ez volt lelkének súlyos terhe, amit meg akart osztani másokkal. Néhány évvel azelőtt még élt a férje, Andrei, és együtt osztoztak az élet terheiben. De a férfi elvesztésével a hovatartozás érzését is elveszítette. Gyermekei, közeli rokonai sem voltak… Egy ideig Andrei volt a mindene, de most már ő sincs!

Azóta eltelt 3 év, de az idős asszony szavai még mindig eszembe jutnak. Mintha a nagyon sok elhagyatott, magányos ember nevében beszélte volna ki a fájdalmát. De Krisztus ránk hagyta a magány és az elidegenedés ellenszerét. A Jn 1:12 versében található jó hír, ami fényt és életerőt nyújtott ennek az idős asszonynak, hozzánk is szól. A Megváltó kijelentette, hogy nem az egészségesekért, hanem a betegekért jött, és azért, hogy megkeresse és üdvözítse az elveszetteket. Ő a példaképünk. Nekünk is hozzá hasonlóan kell cselekednünk! Hónapokkal ezelőtt történt az ország északi részének egyik városban. Egy férfi kitűzött egy cetlit az ajtajára, a következő felirattal: „Beteg vagyok, szegény, öreg és magányos”. Csupán 54 éves volt! Sajnos az üzenetét senki sem látta meg időben.

A hozzá hasonló emberek nevére hovatartozási, örökbefogadási okmány lett kiállítva. Segítsd őket, hogy megismerjék ennek tartalmát, és hit által elfogadják azt, hogy ők is a Király fiaivá válhassanak! Ez életünk igazi rendeltetése! És miközben ezt a jó hírt megosztod másokkal, ne feledj el örülni annak, hogy a neved fel van jegyezve a mennyben, és annak gyermeke vagy, „aki örökkön örökké él”!

Constantin Iosub, lelkipásztor