A SZÍV TERHE

„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézs 57:15)

„A bűn terhe lehull a beteg lelkéről. Lehetetlen kételkednie. Krisztus szavaiból kitűnt, hogy tud az emberi szívben olvasni. Ki tagadhatja akkor, hogy van hatalma a bűnöket megbocsátani? Remény foglalja el a kétségbeesés helyét, az öröm pedig a nyomasztó bánatét. Az ember fizikai fájdalma megszűnt, és egész lénye átalakult” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 76. o.).

Mivel nagyon sok időt töltök a kórházban, beteg emberek között, hallgatva történetüket, sokszor megesik, hogy túlságosan megterhelem a lelkemet. Vannak napok, amikor este könnyes szemmel érek haza, vagy képtelen vagyok nem gondolni tehetetlen betegeimre. A legtöbb esetben szükségét érzem, hogy a nap végén kitárjam a lelkemet, de úgy, hogy ezzel ne kelljen másokat megterhelnem. Ilyenkor elbeszélgetek a magasságban lakozó Atyámmal, mert Ő mindig kész meghallgatni. Összetört szívem megújul, megterhelt lelkű emberből erős emberré válok, aki készen áll új napot kezdeni, új próbával szembesülni.

Krisztus lelkünket meggyógyító csodálatos hatalmát kellene megtapasztalnia minden összetört szívű embernek, akinek a lelkére a földi élet nyomasztó terhe nehezedik. Csodálatos dolog tudni, hogy amikor már nincs erőd tovább haladni és legyűrni az élet nehézségeit, a lelki terheket vagy a betegséget, akkor is van remény, hisz ott van Isten, aki képes megújítani az összetört szívet és a betegségtől meggyötört testet az Ő békességével. Csak nyitottnak kell lennünk, lelki és testi terheinket az Ő karjaiba kell helyeznünk, meg kell hallanunk az Ő hangját, és el kell fogadnunk mindazt, amit felkínál számunkra.

Meghívlak, hogy a mai nap végén borulj térdre, és vidd a nap folyamán összegyűlt terheidet Isten elé. Tárd ki a szíved, hogy Ő a békéjét áraszthassa rád!

Ileana Năsui, orvos