AZ ÉLET – KAPOCS A MENNY ÉS A FÖLD KÖZÖTT

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1Móz 1:1)

Teremtéskor egy csillagokból álló tökéletes világegyetem állt elő. A különböző alakzatú és döbbenetes méretű égitestek által kisugárzott energia láthatatlan, ugyanakkor kikezdhetetlen és határozott energiával szövi át a léget. Az égbolton elhelyezett csillagok ezreit egy titokzatos erő tartja tökéletes egyensúlyban. Pompás ragyogásuk az éj beállta után mutatkozik meg igazából, ekkor kel életre az éjszakai égbolt. Az éjszakai világítótestek a mi gyönyörűségünkre úsznak fényárban, és küldik sugaraikat, hogy ne kelljen sötétben maradnunk. Nélkülük szomorú lenne az égbolt! Éjszakai járásunk bizonytalan, tétovázó lenne, és könnyen eltévednénk.

Elmúlt az éjszaka, s az új nap hajnalán új reggel közeledik. Nappal veszi át az éjszaka helyét, mi pedig örömmel és reménykedve szemléljük a magas eget. Szemeinket bejárja a különösen hosszú utat megtett fény, hogy az élet útvesztőjében vezetést nyújtson, az utunkban pedig melegséggel és tisztánlátással ajándékozzon meg bennünket.

Az éjszaka és nappal váltakozása érettünk, a föld lakóiért lett megtervezve, hogy megtapasztalhassuk mind a napi forrongást, mind pedig az éjszakai nyugalmat. Naponta felfedezhetjük, hogy milyen nagy áldást jelent az égboltot uraló Nap csodálatos fénye, és milyen titokzatos a csillagfényes éjszaka.

Azért lettünk ide helyezve, hogy élő kapcsolatként éljük az ég és a föld, a végtelen és a véges között. Az életet fenntartó hatalmas föld befogad és élelemmel lát el, hogy otthon érezzük magunkat. Földünk felszínén található minden, ami élő és mulandó, minden, ami merészkedik a magasba törni, majd megadóan visszaszállni a földre. Földünk tartja fenn az életet, ugyanakkor a megfelelő pillanatban majd megfizetteti velünk azt, hogy lábbal tiportuk, megcsonkítottuk, megsebeztük és kihasználtuk.

Az élet mindennapi lüktetése ima és imádat által egyesíti a mennyet a földdel, a végtelent a végessel, és a határtalan szeretetet az ember szívében lakozó szeretettel.

A földi élet a saját történetét meséli a kezdetektől egészen a végtelen horizontokig. Ennek az életnek mi is része vagyunk, és küldetésül kaptuk továbbadni azt.

Ana Mationi, orvos