AZ EMBERI BOLDOGSÁG FELTÉTELE – A KOMMUNIKÁCIÓ

„Vizsgálj meg engem, oh, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:23-24)

Egy reggel Marcus Aurelius római császártól és filozófustól származó idézetet találtam a klinika falán: „A boldogság gondolataink minőségétől függ.” A mondat mély igazságokat tartalmaz az emberi kommunikációval és magával az emberiség létezésével kapcsolatosan. Gondolatok nélkül nem létezne az ember, s a gondolatok lényege maga a szó. Szavak nélkül nincs gondolat. Nem véletlenül kezdi János így az evangéliumát: „Kezdetben vala az Ige.”

A Jézus Krisztus öröktől fogva létezésére vonatkozó kijelentésen túl a szöveg azt sugallja, hogy az emberi gondolkodás a szóval kezdődik. Isten ennek igazolásaképpen bízta Ádámra az első feladatot, hogy adjon nevet az állatoknak, a tárgyaknak és az érzelmeknek, hogy ezáltal képes legyen az embertársaival és az Istennel való kommunikációra. A kommunikáció célja tehát az emberi boldogság, viszont a gonosz célja megzavarni a kommunikációt, olyan gondolatokat és érzelmeket ültetni az ember elméjébe, amelyek beszennyezik a kapcsolatokat. Ezt olyannyira sikerült elérnie Évával, majd a többi emberrel is, hogy Noé idejére az ember minden gondolata gonosszá vált, így Istennek nem maradt más választása, mint özönvíz által elpusztítani az emberiséget.

De mi a helyzet ma? Statisztikai szempontból az emberi elme közel 60000 gondolatának több mint 75%-a negatív vagy ismétlődő, ami gátolja, zavarja az Isten és az ember közötti kommunikációt. Nagyon úgy néz ki, hogy már nem kell sok ahhoz, hogy teljes mértékben negatív gondolatok legyenek úrrá az ember elméjén. Mi a teendő? Hogyan űzzük el a rossz gondolatokat? A valóság az, hogy egyedül nem vagyunk képesek erre. Sőt, ellenkezőleg, amíg a gonosz gondolatok elűzésével vagyunk elfoglalva, végeredményben csak ismételgetjük azokat. Az egyedüli megoldás, ha az elménket pozitív, szent, tiszta gondolatokkal foglaljuk le, mivel ezt a példát hagyta ránk a testet öltött Ige. „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk… aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14).

Gheorghe Buburuzan, orvos