AZ ORVOS IMÁJA

„De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom.” (Zsolt 88:14)

Eléd hozom üres agyagedényemet, mert szeretném, hogy betöltsd azt jelenléteddel, ihletéseddel, gyógyító hatalmaddal, utána pedig, mint a közlekedőedények esetében, áraszd ki általam áldásaidat a körülöttem élőkre is. Megnyugtató jóváhagyásod nélkül nincs erőm véghezvinni egyetlen tervet sem, és az ismeretlennel sem tudok szembeszállni. Még az ellenőrzés végett visszatérő sokadik klinikai esettel sem tudok szembenézni. Tűnjenek bármilyen kiszámíthatónak a dolgok, bármennyi tudást sajátítottam is el az orvosi hivatás terén, a sok tapasztalat ellenére a Te segítséged nélkül semmit sem merek tenni, nem vagyok képes ellenőrzés alatt tartanom sem az akaratomat, sem a felmerülő problémákat, legyenek azok akár a legkönnyebben kezelhető problémák is. Ezért a testem és a lelkem számára az a legegészségesebb, ha tőled, és nem mástól kérek segítséget. Ezt kell tennem minden kora reggel. Nem később, nem sietősen és nem is keveset. Az orvos, de általában az ember számára a legnagyobb előjog, hogy imában beszélgethet veled. Ez felbecsülhetetlen előny! Kiönthetem a lelkemet előtted. Megújult gondolkodásom a magasztos, tiszta és méltó dolgok felé emelkedhet. A segítségedet kérem, és megrendülten állapíthatom meg, hogy Te mindig többet adsz annál, amit kérek. Megfelelőbbet, jobbat, egészségesebbet. Csak így szerezhetek kiegyensúlyozott látásmódot, így lehet előmenetelem és biztonságom a munkában, és teljesíthetem bátran a mindennapok ismeretlen feladatait. A Te segítséged nélkül nincs erőm még a legegyszerűbb, legelőreláthatóbb feladatokra sem. Ezért küldöm hozzád imámat, és kérem a támogatásodat.

Segíts, hogy ne akadályozzam önmagam, és ne hagyjam magam becsapni a látszattól, de örüljek a természet minden egyes hangjának, amely által pontos közléseket küldesz számomra fáradhatatlan kegyelmedről. Éljek így az embertársaim, de különösen a betegek szolgálatára!

Lavinia Prisăcaru, orvos