Legyen meg a te akaratod!

„Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.” (Zsoltárok 40:9)

Az alázat és remény imája után az engedelmesség könyörgése következik. Az Isten országába vetett remény nem lehet menekülés a jelen világból, sem ürügy az előttünk álló felelősségek elkerülésére. Ez a várakozás a megpihenés ellentéte: a mindennapi hűségünk első feltétele. Az Úr akaratának teljesítéséhez tudni kell, hogyan teljesült az a mennyben, és hogy a menny az a királyság, amire várunk, és amit kérünk, egy olyan világ, ahol tökéletesen beteljesül a Mindenható akarata. Ezután tudnánk így megfogalmazni ezt a részét a Miatyánknak: „Ma legyen meg a te akaratod a földön, miként azon a napon, mikor elmégy az országodba.” Eszerint már itt a földön elkezdhetjük megtörténtté tenni a mennyei dolgokat, amikre várunk, mert úgy engedelmeskedünk Istennek, mintha már eljött volna az országa.
A keresztény engedelmesség elébe megy a mennyei királyságnak, ezzel igazolva a reménység hitelességét. Az az ország, bár még csak a jövőben van, de a mostani létezésünk minden befolyási területét magába foglalja, és egy jobb világ előfutáraivá tesz minket az ellenség által uralt földön.
„Legyen meg a te akaratod.” Gyakran passzív értelmet adunk ennek a kérésnek, mintha az isteni akarat korlátok közé lenne szorítva a szenvedéseinket illetően: legyen szó betegségről, gyászról, próbákról. Sok keresztény türelmes és lemondó lélekkel ismételgeti ezeket a szavakat, mikor úgy alakul, hogy nekik kell tragédiát elviselniük. De a könyörgésnek itt cselekvő és felszólító jellege van, vagyis sokkal inkább arra vonatkozik, hogy mit teszünk vagy mit kellene tennünk, mint hogy mit kell kiállnunk, vagy épp mi történik velünk. Tehát anélkül add meg nekem az erőt akaratod teljesítéséhez, hogy beletörődnék az események alakulásába.
Mikor Jézus a Gecsemáné-kerti haldokló imádságában ezt mondta: „ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te” (Máté 26:39), itt Ő nem törődött bele alázatosan az elkerülhetetlenbe, a maga részéről a legkevésbé sem engedett a sorsnak vagy a végzetnek, hanem inkább arra kérte Istent, hogy tudassa vele, mit vár el tőle, és erőért imádkozott, hogy színtiszta engedelmességgel elfogadja az Atya akaratát.
Összefoglalva: Jézus Krisztus már betöltötte az Atya akaratát, a haláláig, a kereszthalálig engedelmes volt neki, és mi félelemmel és reszketéssel kérjük az Urat, hogy amit Ő véghezvitt, a hűsége és az engedelmessége hadd legyen a mienk mibennünk.
Most rögtön imádkozz Istenhez: „Uram, legyen meg az akaratod ma az én életemben is!”