Jöjjön el a te országod!

„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nekik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; mert íme az Isten országa tibennetek van.” (Lukács 17:20–21)

A világ összes irodalma nosztalgiával emlékezik az elveszett Paradicsomra, és alig várja a visszatérést az aranykorba: az emberiség arról álmodik és az a leg főbb vágya, hogy helyreállítsa a békét, a tartós örömöt és mindenki boldogságát. Miguel de Cervantes a Don Quijote de la Manchában a latin költőtől, Ovidiustól fordítva így ábrázolja a múlt ideális világát és a jövőt: „Az a kor, az az idő a boldog, aminek a régiek az arany nevet adták… mert nem ismerték az »enyém« és »tied« szavakat! Abban az áldott korban minden közös volt… Minden békés, barátságos, harmonikus… Még nem keveredett csalás, megtévesztés vagy rosszindulat az igazságba és őszinteségbe. Tartotta magát az igazságosság, még nem zavarták meg a részlehajlás és érdek erőfeszítései, amit mára annyira legyengítettek, megzavartak és szorongatnak…”
Valójában mi Isten országa, és miért kellene rá gondolni a könyörgésünkben és imáink reményének tekinteni, ha már köztünk van? Az emberiség nagy részének az Isten országa egy magasabb, apránként, az Úr segítségével vagy segítsége nélkül is elérhető állapot. De a keresztények számára Isten országa: Jézus Krisztus, aki a megváltó kegyelem minden erejével érkezett meg az Atyától erre a világra.
Ma Isten országa egy láthatatlan királyság, egy nagy várakozás: várakozás a visszatérésére, a második eljövetelre, mikor biztosan létrehozza uralmát a földön. Mikor azt kérjük: „jöjjön el a te országod”, az Üdvözítő visszatérését kérjük, de nem a szívünkbe, spirituálisan, mert Ő már ott van a Szentlélek által. Nem úgy kell visszatérnie, ahogy korábban tette, az istenségét elrejtve, hanem a dicsőség Királyaként, mindenható Úrként, a földön mindenek Bírájaként jöjjön el.
Ez olyan eseményről szól, amit mindnyájan meglátunk: a végső eseményről, amiről elmondható, hogy ezen felül nincs mit várnunk. Mikor kérjük, hogy „jöjjön el a te országod”, nem az emberi aranykor, sem a költők álmai, hanem a csodák országa után esdeklünk, amit a Megváltó megígért, minden kis ország megszűnését és feladását kérjük, amit az életünkben alapítottunk.
Ma elkezdheted megélni a mennyet a földön. Dönts e mellett!