Szenteltessék meg a te neved!

„Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Péter 1:15–16)

Miután Istent a mennyei Atyánknak neveztük, nem gondoltuk volna, hogy az első hozzá intézett kérés ez: „Szenteltessék meg a te neved.” Vajon mire akar Jézus először megtanítani bennünket a példaimájában?
Krisztus a főpapi imájában (János 17. fejezetében) ezt mondja: „Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál.” (6. vers) Pál a következőre figyelmeztet: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kolossé 3:17) Ekképp Isten népeként az emberiség előtt hordozzuk a nevét, hogy a világ a tanúságtételünkön keresztül kezdjen el érdeklődni a szentségéről, igazságáról és igazságosságáról, mert az Ő neve szorosan összefonódik az életünkkel. Tehát az Úr imája első kérése minden emberi dicsőség és érdem kiküszöbölését és kizárólag Isten neve felmagasztalását feltételezi. Ahogy Péter is kijelentette, a megváltás útján Jézus Krisztus nevén kívül nem bízhatunk meg másban, „és nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk” (Apostolok cselekedetei 4:12). Isten nevének megszentelése annyit tesz, hogy soha nem használhatjuk fel a nevét aljasságok vagy gonosz törekvések elfedezésére. Ő az az Örökkévaló, aki elrendelte: „az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (2Mózes 20:7), aki nem állhat tétlenül az igazságtalanság vagy hamisság láttán, aki irtózik az erőszaktól, aki nem tűri el egyik teremtménye elnyomását vagy jogainak megsértését sem.
Ő az az Isten, aki azt akarja a világtól, hogy ismerje fel, Ő mit lát, mi az egyház. Több mint 400.000-en szoktak ellátogatni a spanyolországi León gótikus katedrálisához, a Pulchra Leoninához (épült: 1205–1301 között), hogy megcsodálhassák az 1850 m2-nyi ragyogó, középkori, festett üvegablakait, melyek minimális teret adnak csak a falaknak, és a szentély belsejét páratlan fényspektrummal árasztják el. Egy helyi tanár megkérte az egyik tanulóját, hogy magyarázza el az osztálytársainak, mit jelent, hogy valaki szent. A lány kétségtelenül látta a katedrális csodálatos ólomüveg ablakait a fénnyel megvilágított tarka alakokkal, mert így válaszolt: „A szent egy festett üvegből és ólomkarikákból álló férfi, akin átsugárzik a mennyei fény.”
Ma mutasd be az életeddel, hogy Isten a szeretet.