Uram, taníts minket imádkozni!

„És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda neki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait.” (Lukács 11:1)

Kíváncsi vagy rá, hogyan imádkozott Jézus? Szeretnéd, ha képes lennél láthatatlanul elmenni és meghallgatni egyik kora reggeli imádságát, amikor egyedül időzött az Atyával? Ismerjük néhány imáját, de csak pár szó maradt fenn belőlük, amit az evangéliumok szerzői közvetítettek nekünk. „A tanítványok rövid ideig távol voltak Uruktól, és amikor visszatértek, imába merülve találták Őt. Jézus látszólag nem vette észre a jelenlétüket, mert hangosan tovább imádkozott. Arcát mennyei fény ragyogta be. Mintha a láthatatlan Isten jelenlétében lenne, szavaiban pedig erő, hatalom volt, mint annak a szavában, aki Istennel beszél.” (Prayer, 289. o.) Miután befejezte imáját, mélyen megilletődve kérték tőle a tanítványai: „Uram, taníts minket imádkozni!” Lukács, az evangélium szerzője szerint így született meg a tanítványok kérlelésére válaszul az Úr imája, a Miatyánk.
Mindannyian csodáljuk Krisztus szolgálatát, és azon csodálkozunk, hogyan és hol találta meg az életében megmutatkozó tagadhatatlan erőt. Ellen G. White így ír erről: „A Megváltó földi élete a természettel és Istennel való bensőséges kapcsolat élete volt. Ebben a közösségben nyilatkoztatta ki az erővel teljes élet titkát.” (A nagy Orvos lábnyomán, 51. o.)
Akármikor valóban nehéz körülményekkel szembesült az Üdvözítő, az evangéliumok úgy jelenítik meg Őt, hogy térdel, és az Atyához imádkozik. Számára sokkal többet jelentett az ima, mint egy kegyes, vallásos gyakorlatot, többet, mint a lelki zsargon hivatalos formalizmusát, többet, mint az Istennel való kommunikáció eszközét. Az ima maga a vallás esszenciája, ami nem egy eszköz, hanem a vég, a hívő és az Úr közti kapcsolat kulcsa, a lélek lélegzetvétele és a lelkierő forrása.
Itt a földön Jézus életében nélkülözhetetlenné vált az imádság. A Biblia még azt is megemlíti, hogy egész éjszakákat is könyörgéssel töltött. Azokban a pillanatokban sokkal több békére lelt a mennyei Atyával beszélgetve. Ha Ő, aki élő példája volt, mit jelent a hit, komoly szükséget érzett az imádságra, mennyivel hatalmasabb vágyat kellene éreznünk, hogy közelebb kerüljünk a mi mennyei Atyánkhoz! Valójában nem vagyunk tisztában az ima életünkben betöltött fontosságával.
Most arra hívlak, hogy ma szánj időt az imádkozásra, nyisd meg a szívedet Istennek, mint egy barátnak. Ő maga fog megtanítani, hogy imádkozzál.