Az elfelejtett, halott férfi krónikája

„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül  a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Máté 10:29–31)

Napjainkra az országokat már a GDP (Gross Domestic Product = ’bruttó hazai termék’), az egy főre jutó kereset, az állampolgárok képzettsége vagy az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme szerint osztályozzák. Svájc a legcivilizáltabb országok első sorába tartozik. Ezért is keltett akkora megdöbbenést és szégyenkezést Pierre Morathnak a svájci TV-ben 2013. január 16-án sugárzott dokumentumfilmje, Az elfelejtett, halott férfi krónikája. A film egy 53 éves férfi, Michel Christen történetét meséli el, aki 2003 januárjában halt meg a genfi stúdiójában Acaciasban, és 2005 májusáig ott maradt a hullája. A néhány évig tartó nyomozás után a dokumentumfilm producere újra felelevenítette az esetet, és „sót hintett” a genfi lakosság sebébe. Hogy fordulhat elő, hogy ez a polgár, ez a kéményseprő, apa, lakó és önkéntes tűzoltó, akinek megvolt a baráti köre, úgy halt meg, hogy az ismerősei közül senki nem vette észre? Pierre Morath szerint „a férfi története lejtmenet a pokolba: mert egy seb miatt nem tudott munkába menni. Azután Michel magányában inni kezdett, megutálta a családja, és emiatt elvesztette őket, majd elborította a pszichológiai és társadalmi nyomorúság.”
A gazdag társadalom semmit nem akar tudni ezekről az elfeledett halottakról, talán mert ők feltárják a haladás és társadalmi jóllét mögött rejtőző emberi nyomort. De az igazságot nem lehet elhallgattatni vagy elrejteni: Svájcban a rendőrség átlagosan 4 halott és elfelejtett embert fedez fel havonta, míg Franciaországban egy olyan testet találtak, akiről már 17 éve megfeledkeztek lille-i otthonában.
Ez az írás arra késztet minket, hogy szembenézzünk a jelenkori kapcsolatok tragédiájával. De Isten nem felejt el minket: „Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ésaiás 49:15)
A mai Igénk kijelenti, hogy egyetlen veréb sem „esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül”, még csekélyke értékük ellenére sem. Ugyanez az ígéret szól a hívőknek: az Úr soha nem feledkezik el rólunk. Lakhelyéről érdeklődve figyeli minden egyes lépésünket, és megmutatja, melyik lesz a legjobb út, hogy azt kövessük.