Ragyogjon a ti világosságotok!

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt,   hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:14–16)

Jézus a hegyi beszédet egy hegyoldalban mondta el, ami természetes amfiteátrumot formált; ezért hallhatta Őt a sokaság. Ellen G. White szerint még épp csak feljött a nap, és fénye beragyogta a házakat, így a Megváltó hallgatósága maga is megláthatta szavai hitelességét, csak félre kellett fordítaniuk a fejüket.
„Ti vagytok a világ világossága”: úgy látszik, ez egy meglepő kijelentés számunkra, mert Krisztus a tanítványaira vonatkoztat valamit, ami abszolút értelemben egyedül rá érvényes: „Én vagyok a világ világossága” (János 8:12). Így a követői csak az Ő fényét tükrözhetik vissza, és ezért tökéletes kapcsolatban kell élniük vele. Pál apostol ezt mondja az efézusiaknak: „Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.” (Efézus 5:8) Ellen G. White is megerősíti, hogy „az emberiségnek nincs világossága önmagában. Jézustól távol olyanok, mint a meg nem gyújtott gyertya; mint a nap nélküli hold. A világosság egyetlen sugarával sem rendelkezünk, hogy a sötét világban ragyogtathatnánk. Amikor az igazságosság napja felé fordulunk, amikor kapcsolatba lépünk Jézus Krisztussal, akkor egész lelkünk ragyog az isteni jelenlét fényességétől.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 40. o.) Hadd tisztázzunk egy fontos részt: Jézus nem azt mondta, hogy ezt a „jó munkát” az emberi kiválóság emelésére használjuk, hanem „a mennyei Atya megdicsőítésére”.
Milyen jó munkára utal itt az Üdvözítő? Ellen G. White-tól kapjuk meg rá a választ: „A türelmesen elhordozott próbák, a hálás szívvel fogadott áldások, az erős lélekkel kiállt kísértések, a szokásként gyakorolt szelídség, jóság, irgalmasság és segítőkészség – ezek a jellemből előragyogó fénysugarak, ellentétben az önző szív sötétségével, melybe sohasem ragyogott be az élet világossága.” (I. m., 44. o.)
Ma abban a kiváltságban lehet részed, hogy a mások életét bevilágító fény csatornájaként élsz. Fogadd be az Urat az életedbe, úgy majd az Ő fénye fog keresztülfényleni a tetteiden és szavaidon a nap során.