A föld sója

„Ti vagytok a földnek sói; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13)

Azt beszélik, hogy az 1962-ben elhunyt híres hegedűs, Fritz Kreisler egyszer meglátott egy Stradivariust egy londoni hangszerbolt kirakatában. Meg akarta venni, csakhogy az ára nagyon húzós volt. Pár nap múlva egy gyűjtő megszerezte a hegedűt. Kreisler ezt meghallotta, és mivel egy szponzora hajlandó volt anyagilag támogatni a vásárlást, bejelentkezett ehhez a tehetős férfihoz, és felkínálta neki, hogy megveszi tőle a hangszert. De hogy adhatná el a gyűjteménye legértékesebb drágakövét? A zenész kitartó volt, ám nem tudta meggyőzni a másikat. Mikor már búcsúzkodtak, még arra kérte, hogy játszhasson egy darabot ezen a csodálatos hangszeren. A milliomos beleegyezett. Kreisler mesterien kezelte a hegedűt. Ezután kifelé menet megállította őt a gyűjtő: „Ne menjen el… a Stradivarius az öné: ajándékba adom. Nem tarthatok üveg mögött egy ilyen gyönyörű zenére képes hangszert. Menjen, és töltse meg a világot ezekkel a melódiákkal.” Való igaz: az Úr nem azért ruházott fel a világ sója és világossága nagyon magas kiváltságával, hogy aztán „üvegszekrényben” maradjunk.
Bárhol is legyen, a só jelenléte nem marad észrevétlen, nyilvánvaló az íze, elkeveredése és tartósító képessége miatt. „A sót össze kell keverni azzal, amibe teszik, át kell járnia az anyagot, melyhez hozzáadják. Így személyes érintkezés és barátkozás által lehet elérnünk az embereket az evangélium megszentelő erejével… A személyes befolyás hatalmat jelent… A só íze a keresztény életerejét, Jézus szívünkben élő szeretetét, valamint Krisztus egész életünket átható szentségét jelenti.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 36. o.)
A Megváltó arra figyelmeztet, hogy a só elveszítheti az ízét, mert ez gyakran megtörtént akkoriban, és sokszor előfordult a nem túl tiszta holt-tengeri sóval. Így a só haszontalanná válik, kidobják, és eltapossák az emberek, éppen azok, akiknek az élet ízéről kellett volna beszélni, hogy megmentsék őket az örök pusztulástól. Az Úr nem arra hívott el minket, hogy észrevétlen suhanjunk át a világon. Ezzel szemben azt akarja, hogy a változás eszközei, szeretete csatornái legyünk, akik átalakítják az életeket, és hirdetik a világnak, hogy „van Isten az égben”.