A tiszta szívűek meglátják Istent

„Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől.” (Zsoltárok 24:3–5)

Milyen különös ellentét feszül a Jézus nyilvános szolgálata elején elhangzó 8 boldogmondás és a farizeusokkal és írástudókkal szemben kimondott 8 „jaj” között. A boldogmondások jelentik azt az ösvényt, amit Krisztus nyitott meg a mennyek országába való belépéshez, a „jajok” pedig arra mutatnak rá, hogy az írástudók a farizeusokkal együtt eltorlaszolták mások előtt az Isten országát (Máté 23:13, 15). A boldogmondások magasba emelik a szenvedők iránti kedvességet és irgalmat, míg a „jajok” elítélik a nép vezetőit, ahogy az özvegyekkel bánnak, és amiért elfeledkeznek az igazságosságról, a szánakozásról és a hitről (14, 23. vers). Jézus boldognak nevezi a szelídeket, a békességre igyekvőket és az üldözötteket, miközben ráolvassa a farizeusokra és az írástudókra, hogy ők üldözők és gyilkosok (34–35. vers).

A tiszta szívről szóló boldogmondás is ellentétben áll a „jajokkal”. Amely tisztaságra itt a Megváltó utal, az nem az a lehetetlen ötlet, hogy a szív bűntől mentes lesz: nem pusztán az, hogy megtisztul a vágytól is. Ez a komoly, hívő, Istennek szolgáló szív feddhetetlensége, egy olyan valaki szíve, aki majd felvitetik az Úr szent helyére, aki „ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra” (Zsoltárok 24:4). Ez a farizeusok és írástudók képmutató hamisságának a tökéletes ellentéte: „Mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belül pedig rakvák azok ragadománnyal és mértékletlenséggel.” (Máté 23:25)

Az Üdvözítő szerint az ilyenek fogják majd meglátni Istent. Hogy és hol látják meg Őt? Ahogy a többi boldogmondás ígéretében, bár azok az áldások már itt és most is elérhetőek, de a legteljesebben az örökkévalóságban. Ellen G. White is erről biztosít minket: „Mi is akkor szemléljük Isten szeretetét, amikor Krisztusban vagyunk elrejtve… Hit által már most, már itt látjuk Őt. A mindennapi életünkben, gondviselése megnyilatkozásaiban jóságát és irgalmasságát ismerjük fel… A tiszta szívű ember, miközben felismeri Isten jellemének tisztaságát és szépségét, maga is vágyakozik visszatükrözni az Üdvözítő jellemét. Olyan apának látja Őt, aki sóvárog magához ölelni megtérő fiát, ezért a szíve kimondhatatlan és dicső örömmel telik meg. A tiszta szívű ember mintegy Isten látható jelenlétében él az Isten által számára kiszabott idő alatt. A jövőben, az örök életben pedig színről színre látja majd Őt, ahogy Ádám is látta, amikor vele volt az Édenben.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 26–27. o.)

Ma kérd a Mindenhatótól, hogy tisztítsa meg a szívedet, mert neki van hatalma átformálni az életed.