Az irgalmasok irgalmasságot nyernek

„És az Úr elvonula őelőtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.” (2Mózes 34:6–7)

Bár néhány tudós szerint Mózes az ige kijelentésének tárgya, a történet csak arról beszél, amit Mózes hallott, és nem arról, amit látott, mert ő igazából nem láthatott semmit: „És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.” (2Mózes 33:22) Ezért aki itt kiáltott, és kihirdette az isteni jellemvonásokat (és főleg a könyörületet), az nem Mózes, hanem maga az Úr volt.

Az irgalmas szó (latinul: misericors) a miseror = ’megsajnál’ és cor = ’szív’ összetételből áll, vagyis azt jelenti, hogy valakinek részvétteljes szíve van, megindítja a kegyelem, szánalom és könyörület. Az ebben a boldogmondásban használt görög kifejezésnek, az eleémónnak is ugyanez a jelentése. De nagyon megtévesztő az emberi szív. „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jeremiás 17:9) Egyedül Isten könyörületes, a saját lénye részeként, így ha valaki szánakozó lelkületet tanúsít, az nem magától jön belőle. Isten minden irgalom forrása, és az irgalmasok csak akkor lehetnek a mennyei természet részesei, ha a Szentlélek „operációt hajtott végre” a szívükön: „És adok nekik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nekik hússzívet.” (Ezékiel 11:19)

Akik tudják, hogy Isten könyörületes velük, ők nem irgalmasok, inkább másokat indítanak könyörületre: ezért mondja Krisztus róluk, hogy ők irgalmasságot nyernek. Azok az irgalmasok, akik részvéttel vannak a szegények, a szenvedők és az elnyomottak iránt. De ez annál jóval több, hogy ültessük át a gyakorlatba a jótékonyságot: megbocsátást, az elkeseredett bátorítását és valaki más fájdalmával azonosulást jelent. Ez nem azzal jár, hogy eltűnődünk, vajon a rászoruló megérdemli-e a segítséget vagy sem: egyszerűen csak támogatni kell, ha módunkban áll, és szabadítsuk ki a szükséghelyzetéből. A kedves szavak és tettek, az együttérző tekintet és a nagyrabecsülés kifejezése: ezt a nyelvet használja az irgalmas szív.

Ma arra kérd meg Istent, hogy segítsen neked részvéttel fordulni mások felé.