Az igazságosság utáni éhség és szomjúság

„Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.” (Zsoltárok 85:10)

Senki sem élhet élelem nélkül. Az éhség és a szomjúság is a lélek és a test égő vágyát, sürgető szükségletét fejezi ki. Az az igazságosság, amire a mai boldogmondás utal, nem szociális vagy politikai igazságot jelent, amit olyan hiábavalóan hirdetnek, és amiért mások harcolnak, lázadnak és meghalnak, hanem Isten felsőbb igazságszolgáltatását, amivel felszabadít és megment az ördög elnyomásából. Ez a mennyei igazság: szentség, istenszerűség, összhangban van a törvényével és szeretetével, szabadon, fizetség nélkül elnyerhető, és kiformálja a hálás hívő életében az igazságosságot, a hűséget. Erről az igazságosságról mondta Krisztus, hogy be fogunk töltekezni ezzel.

Az Úr népe zarándoklatához e világban minden hívőnek megfelelő fizikai és lelki eledelre van szüksége. „Ahogy táplálékra van szükségünk, hogy fenntartsuk a testi erőnket, úgy van szükségünk Krisztusra, a mennyből alászállt kenyérre, hogy életben tartsuk és tápláljuk a lelki életünket, valamint hogy erőt adjon a jó cselekedetek gyakorlásához. Testünk folyamatosan kapja a táplálékot, ami fönntartja az életet és az erőnlétet, így a léleknek is szüntelen közösségben kell lennie Jézussal, alá kell vetnie magát neki, teljesen rá kell hagyatkoznia.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 19. o.) Ez a keresztény tapasztalat nem ahhoz hasonlítható, hogy például egy nyaraláson túl esszük magunkat hatalmas adag étellel, és később elfeledkezünk róla. Inkább ahhoz hasonlítható, hogy minden reggel tápláló ételt fogysztunk, amely biztosítja a szükséges erőt a nap feladataihoz.

„Ha hiányérzet van a lelkünkben, ha szentségre éhezünk, ha szentségre szomjazunk, ez annak a bizonyítéka, hogy Krisztus azzal a céllal munkálkodik a szívünkben, hogy Őt keressük, és a Szentlélek adományozása által elvégezze értünk, amit lehetetlen megtennünk magunkért. Nem kell sekélyes vizeknél kielégítenünk a szomjúságunkat, hiszen közvetlenül fölöttünk áll a csodálatos forrás, melynek bőséges vizét ingyen ihatjuk, ha a hit ösvényén kissé magasabbra emelkedünk.” (I. m., 19. o.)

Hevesen vágysz az Atya megbocsátására, és hogy megtisztítsa az életed? Komolyan szükségét érzed, hogy megértsd a Szentírást, és betöltsd az Úr akaratát? Ha így van, akkor nem vagy messze Isten országától. Lehet, hogy sok minden hiányzik még belőled, de az alap már megvan. Ha ezen az úton maradsz, nagyon boldog leszel, és tanúsítod majd, hogy „van Isten az égben”.