A szelídek öröklik a földet

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.” (Kolossé 3:12)

Antonio jó barátom és a madridi központi gyülekezet tagja volt. Elektromos eszközök szakembereként otthonokba látogatott el, és sokat kellett emberekkel foglalkoznia, akik nem mindig viselkedtek kedvesen és előzékenyen vele. Antonio nem beszélt sokat, viszont jó megfigyelő és buzgó misszionárius volt. Egyik nap szokásos egyszerűségével nagyszerű leckét adott nekem. Péntek délután volt, és Antonio már az imaóra kezdete előtt megérkezett, a gyülekezet előcsarnokában futottunk össze. Üdvözöltük egymást, majd kijelentette: „Tudod, Carlos, te jobban ismered az emberek reakcióit, mint a tetteit. A reakciók spontánul jönnek, és felfedik, kik is ők valójában, míg a cselekedetek szándékosak, előre megfontoltak és becsapósak lehetnek.” Kis időre eltöprengtem ezen, rámosolyogtam, és azt gondoltam magamban: „Micsoda igazságot tanítottál most nekem, Antonio!”

A mai boldogmondás a szelídekről szól (görögül: praeisz), akiket régen a külsőleg udvarias viselkedésű emberekkel azonosítottak. Jézus egy korábban nem létező minőségi szintre emelte a fogalmat: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11:29) Mózesről is azt mondták, hogy „igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak” (4Mózes 12:3), még a Hóreb sziklájánál bekövetkező ingerült incidens ellenére is. Ez és a többi boldogmondás tanulást és a szív megváltozását igényli, ahhoz az új személyhez tartozik, akit az Úr megváltott, megszentelt és szeret.

Az Istentől jövő szelídség az önző és büszke érzés önmegtagadásával és lemondásával kell, hogy együtt járjon. A szelídség a rossz vérmérsékletből feltörő spontán reakciók uralása – ahogy Antonio barátom is mondta –, a temperamentum és a rossz hangulat kitöréseiből származó emberi harag felkavarodásának visszaszorítása. A szelídség azt jelenti, hogy akkor is uralkodunk magunkon, ha provokálnak, megsértenek, letorkolnak, nevetségessé tesznek vagy megaláznak. Krisztusról írták, hogy „szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:23). A szelídség a gyűlölet vagy bosszú lelkületének ellentéte, és ahogy Ellen G. White tanította, „az alázatos szív, a szelídség a Krisztusban való lakozás gyümölcse – ez az áldás valódi titka” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 17. o.).Ma arra kérd a jó Istent, hogy segítsen kontrollálni a reakcióidat és felfedezni mély szeretetét.