Boldogok, akik sírnak

„Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle… Könnyekre fakadt Jézus.” (János 11:33, 35)

Boldogok a sírók? Hogy lehet boldog valaki, ha épp megsebezte a betegség, a balszerencse vagy a gyász? Ellentmondásosnak tűnik a szöveg, mivel maga Jézus sem tudta visszafojtani bizonyos esetekben a könnyeit. Sírt, mikor látta Márta és Mária gyászát a testvérük halála után. Jeruzsálem miatt is elsírta magát, mert a város visszautasította a Messiást, és ez évekkel később a pusztulását okozta Titus császár idejében (Lukács 19:41–44).

Isten síró gyermekei itt és most részvétre találnak. Ellen G. White így vélekedik erről: „Ha hittel elfogadjuk az olyan keserűnek és súlyosnak látszó próbákat, ezek majd áldásnak bizonyulnak. A földi örömeinket megrontó súlyos csapás arra szolgál eszközül, hogy a mennyre irányítsa a tekintetünket. Sokan soha meg nem ismerték volna Jézust, ha a szomorúság rá nem vezette volna őket, hogy nála keressenek vigaszt.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 10. o.) Ő feltámasztotta Lázárt, és visszaadta összezavarodott nővéreinek, a gecsemánébeli sírás és a kereszt szenvedése is a feltámadás dicsőségévé és a halál feletti győzelemmé fordult át. Ésaiás próféta így beszélt a közeledő Krisztusról: „… megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nekik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (Ésaiás 61:2–3) A názáreti zsinagógában töltött egyik szombaton Jézus így szólt a földijeihez: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.” (Lukács 4:21)

Másként is lehet érteni ezt a boldogmondást: átmutat a bűnbánat és a vétkek megbánása felett érzett szomorúságról, azokról, akik az isteni megbocsátás után kiabálnak, az egyedül Istentől jövő sírásra: „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.” (2Korinthus 7:10) Itt mennyei megbocsátással jár együtt a vigasz, ami több, mint egy jogi aktus: Ő megszabadít minket a kárhoztatástól: „A megbocsátás sokkal többet jelent, mint sokan gondolják. A megbocsátás túláradó szeretete átalakítja a szívet.” (I. m., 114. o.)

Tisztában vagy azzal, milyen nagy fájdalmat okoz a bűnöd a mennyei Atyánknak? Elismered a felelősségedet az elkövetett hibáidnál? Ha igen, akkor jó úton jársz. Már nem vagy messze a mennyek országától.