A lelki szegények

„Örülnek és örvendeznek majd mindazok, akik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, akik szeretik a te szabadításodat.” (Zsoltárok 40:17)

Kik szegények lelkileg? Akik mély vágyat éreznek, hogy egyedül Istentől függjenek. Ebben a lelkiállapotban a hívő semmi érdemet nem lát magában az üdvösséghez. Náluk nem az van, hogy szegények lennének a Szentlélek jelenlétében vagy intelligencia terén, nem hiányoznak az életükből az erkölcsi értékek, sem a feddhetetlenség, nekik „megtört szívük” és „sebzett lelkük” van (Zsoltárok 34:18).

Ezért nevezi őket Krisztus boldogoknak.

Jézus korában Izrael népe vallási vezetői lelkileg gazdagoknak tartották magukat. A Mester példázatot mondott a farizeusról és a vámszedőről, ami jól illusztrálja azok arroganciáját, akik példaképnek gondolták magukat abban, mit vár el az Úr az emberektől. A „lelki gazdagoknak” nincs szükségük megbánásra, mennyei megbocsátásra vagy az Írások vezetésére. Ők ezt mind ismerik. Már nincs mit tanítani nekik. Ők inkább másokat kritizálnak, és lesajnáló megjegyzésekkel illetik azokat a hívőket, akik még nem értek el a hitbeli fejlődés „magas szintjére”. Az az érdekes, hogy Isten kereken elutasítja ezt a fajta magatartást, amely tévesen ítéli meg, mit jelent kereszténynek lenni, elképesztően helytelenül látja a mennyei irgalmat, és mélységesen lenézi azokat, akik nem sajátították el tőlük az elképzeléseiket sem gondolkodásban, sem a tettek szintjén.

Hasonló vélekedés hallható a laodiceai gyülekezetben is: „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem”, és maga Jézus mondja ki a valódi lelkiállapotát: „nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jelenések 3:17). Ezért jelent boldogságot a „lelki szegénység”. „Akik a maguk szemében gazdagok és dicséretre méltók, azok nem kérnek hittel, ezért nem is részesülnek a mennyei áldásban. Ők úgy érzik, hogy nincs szükségük semmire, ezért üresen távoznak. Akik viszont tudják, hogy nem menthetik meg magukat, és a saját erejükből szent cselekedetekre sem képesek, azok nagyra értékelik azt a segítséget, melyet Krisztus tud nyújtani nekik. Ezek a lelki szegények, őket nevezi Jézus áldottaknak (az angol eredeti a boldog helyett az áldott kifejezést használja).” (Gondolatok a Hegyi beszédről, 7. o.) A hű és igaz Tanúbizonyság is üdvözli őket.

Nagy szükséged van a Mindenható bocsánatára? Ráébredtél, hogy egyik érdemed sem elegendő az üdvösséghez? Akkor van egy jó hírem a számodra. Az Úr adja meg, amire annyira vágysz: a hit általi megigazulást Jézus Krisztusban.

Ma esedezz Istenhez, hogy segítsen úgy élned, hogy folyamatosan szükségét érezd a kegyelmének. Ez nagyon boldoggá tesz majd téged.