Amikor látta a sokaságot

„Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” (Máté 9:36)

Bár egész „közszereplése” során a Megváltó napi kapcsolatban állt a néppel, a galileai népszerűsége évében lelkes tömeg követte Őt a tanításai és a bemutatott jelek miatt. Márk így ír erről az időszakról: „Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket művel vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.” (Márk 3:7–8) Ez a periódus a kenyerek és halak megszaporításával és a kapernaumi zsinagógában az élet kenyeréről szóló prédikációval ért véget, ahol sok tanítvány elfordult Krisztustól: „Sokan azért, akik hallák [ezeket] az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?… Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” (János 6:60, 66)

A népszerű év evangéliumi elbeszélésében gyakran fel-felbukkan egy ilyen megfogalmazás: „Mikor látta a sokaságot…” Jézus nem volt közönyös kortársai helyzetével szemben. Közöttük élt, Ő azért öltött testet, hogy részt vállaljon a gyengeségeikben, és enyhítse a szenvedéseiket. Néhány rész konkrétan feltárja az Üdvözítő érzéseit ezek láttán: „És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.” (Máté 14:14) De nemcsak a testet, hanem prédikálással és tanítással az értelmüket is gyógyította (Lukács 9:11). Az emberek hozzá sereglettek, hogy hallják Őt, és meggyógyuljanak (6:17).

Az egyház küldetése nem maradhat közömbös a világ valódi helyzete iránt. Készségesen és együttérzően figyeljük meg az embereket, de különösen a gondjaikat. Legyünk megértőek és amennyire lehetséges, hordozzunk felelősséget értük. Jézus azért jött le a földre, hogy szeretettel és együttérzéssel forduljon az emberiség felé; az emberek iránti szeretet és részvét miatt szegezték a keresztre. Ezért kell az egyháznak megtalálnia a misszió igazi mozgatórugóját az emberiség iránti szeretetben és irgalomban: „A szükséges szánalomnak alig egy tizede van meg a megmentendő lelkekért. Pedig milyen sokakat kell még figyelmeztetni, és mennyire kevesen értenek abban egyet Istennel, hogy magukat teljesen háttérbe szorítsák, ha egy-egy Krisztusnak megmentendő lélekről van szó.” (Az evangélium szolgái,116. o.)Te és én azért vagyunk itt, hogy mindenki megtudhassa: „van Isten az égben."